Értékelés:
George MacDonald „Lilith” című művéről szóló kritikák nagyrészt pozitívak, kiemelve a mély témákat, az összetett írói munkát és a gazdag szimbolizmust. A kritikusok megjegyzik, hogy a mű hatással volt olyan későbbi szerzőkre, mint C. S. Lewis és J. R. R. Tolkien. Egyes olvasók azonban sűrűnek és kihívásnak találják a prózát, és egyes kiadások minőségére vonatkozó dicséretekbe panaszok is vegyülnek.
Előnyök:⬤ Kivételes és mély történetmesélés, amely még sokáig visszhangzik az olvasóban, miután befejezte.
⬤ Gazdag témák, mint a szabad akarat, a megváltás, a jó és a rossz természete.
⬤ Jelentős irodalmi műnek számít, amely olyan jelentős szerzőkre volt hatással, mint C.S. Lewis és J.R.R. Tolkien.
⬤ Mély allegorikus rétegeket kínál, amelyekért érdemes újraolvasni.
⬤ Magával ragadó és egyedi fantasy elbeszélés erős képi világgal.
⬤ Az összetett és archaikus írásmód nehéz lehet a modern olvasók számára.
⬤ Egyes kiadások nyomdai minősége rossz (pl. kis betűméret, rossz kötés).
⬤ Az elbeszélés időnként kanyargósnak és lomhának tűnhet, ami az olvasó frusztrációjához vezethet.
⬤ Vegyes fogadtatás a történeten belüli teológiai vonatkozások és értelmezések tekintetében.
⬤ Néhány olvasó nem találta kielégítőnek a befejezést.
(240 olvasói vélemény alapján)
Lilith George MacDonald skót író fantasy regénye, amely először 1895-ben jelent meg. A Ballantine Books a Ballantine Adult Fantasy sorozat ötödik köteteként 1969 szeptemberében jelentette meg újranyomtatva.
A Lilith-t MacDonald legsötétebb művei között tartják számon, és a legmélyebbek között. Az élet, a halál és a megváltás természetéről szóló történet. A történetben MacDonald egy kozmikus álmot említ, amely meggyógyítja a megkínzott lelkeket, megelőzve mindenki megváltását. MacDonald keresztény univerzalista volt, hitt abban, hogy végül mindenki üdvözül. Ebben a történetben azonban az isteni büntetést nem veszik félvállról, és az üdvösséget nehezen nyerik el.
Mr. Vane, a Lilith főhőse egy könyvtár tulajdonosa, amelyet úgy tűnik, hogy az egykori könyvtáros kísért, aki a rövid pillantásokból, amelyeket a szellemről elkap, nagyon hasonlít egy hollóra. Miután végül találkozik a feltételezett szellemmel, a titokzatos Holló úrral, Vane megtudja, hogy Holló ismerte az apját.
Valóban, Vane apja meglátogatta azt a különös párhuzamos univerzumot, ahonnan Holló jön-megy, és most ott tartózkodik. Vane egy tükrön keresztül követi Hollót ebbe a világba (ezt a szimbolikus birodalmat "a hét dimenzió régiójaként" írják le, amely kifejezés Jacob Böhme-től származik).
A világ belsejében Vane tudomást szerez egy ágyakból álló házról, ahol az álmodók a világ végéig, a halálig alszanak: jó halál, amelyben életet találnak. Vane nagyapja nem volt hajlandó ott aludni, ehelyett kénytelen csontvázakkal csatázni egy kísértetjárta erdőben. Egy völgyön keresztül vezető, alattomos utazás után (ahol csak a hold az egyetlen, ami biztonságban tartja) Vane úr találkozik a Kicsikkel, olyan gyerekekkel, akik soha nem nőnek fel, tiszta gyerekek maradnak, vagy önzővé válnak, és egyre nagyobbak és butábbak lesznek, "zsákokká" vagy rossz óriásokká válnak. Miután elbeszélget Lona-val, a legidősebb gyerekkel, Mr Vane úgy dönt, hogy segít nekik, és elindul, hogy további információkat gyűjtsön, bár a Holló (aki egyben Ádám is) figyelmezteti Mr Vane-t, hogy együtt kell aludnia az álmodókkal, mielőtt igazán segíthetne nekik.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)