Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv Trofim Liszenko szovjet biológiára gyakorolt hatását és az epigenetika jelentőségét vizsgálja a liszenkoizmus kontextusában. Loren Graham tudományos igényű, mégis közérthető módon vizsgálja a lamarckizmus, az epigenetika és a Szovjetunió tudománytörténeti tájképe közötti kölcsönhatást. A könyv jól kutatott, személyes anekdotákat és jelentős bibliográfiát is tartalmaz.
Előnyök:A könyv jól megírt, alaposan kutatott és hozzáférhető. Hatékonyan integrálja az olyan összetett fogalmakat, mint az epigenetika és a lizenkoizmus. Az olvasók dicsérik tudományos jellegét, miközben érdekes marad. A terjedelmes lábjegyzetek és a bibliográfia növeli a hitelességét. A személyes beszámolók értékes perspektívát adnak hozzá.
Hátrányok:Néhány olvasó frusztrálónak találta a könyv késedelmes kézhezvételét. Lehetnek olyan összetett kérdések, amelyeket a nem biológusok számára kihívást jelenthet a teljes megértés. Aggodalomra ad okot a tudósok ábrázolása egy politikailag terhelt légkörben, amit egyesek túlzottan kritikusnak érezhetnek.
(7 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Lysenko's Ghost: Epigenetics and Russia
Könyv tartalma:
Trofim Liszenko szovjet agronómus a huszadik századi tudomány egyik leghírhedtebb alakja lett, miután genetikai elméleteit évtizedekkel ezelőtt lejáratták. Egyes tudósok azonban ma már nyugaton is azt állítják, hogy az epigenetika területén tett felfedezések bizonyítják, hogy mégiscsak igaza volt. Loren Graham igyekszik a végére járni Lisenko bizonyos orosz tudományos körökben való rehabilitációjának, és újra megnyitja az ügyet, pártatlan meghallgatást biztosítva elméleteinek, hogy megállapítsa, a molekuláris biológia új fejleményei igazolják-e állításait.
Az 1930-as években Lisenko "tápanyagelméletet" terjesztett elő a növények fejlődésének magyarázatára, és felismeréseit olyan kísérletekre alapozta, amelyek - állítása szerint - azt mutatták, hogy a környezeti feltételek, például a hőmérséklet manipulálásával egy téli búzafajtát tavaszi fajtává lehet változtatni. A megszerzett tulajdonságok öröklődését - amit ő "a környezeti feltételek internalizálásának" nevezett - az öröklődés elsődleges mechanizmusának tekintette. Noha módszerei hézagosak voltak, és eredményeit soha nem sikerült megismételni, elképzelései termékeny talajra hullottak a Szovjetunióban elterjedt éhínség idején.
A közelmúltban az úgynevezett epigenetikus transzgenerációs öröklődés hipotézise azt sugallta, hogy a szerzett tulajdonságok időnként valóban átöröklődhetnek az utódokra. Egyes biológusok vitatják e hipotézis bizonyítékait. Loren Graham megvizsgálja ezeket az érveket Oroszországban és Nyugaton egyaránt, és bemutatja, hogy Oroszországban a politikai áramlatok különösen nagy hatással vannak a vitákra.
