Lisszabon kulcsa: Portugália harmadik francia inváziója, 1810-11

Olvasói vélemények

Kenton White „A lisszaboni kulcs” című írása elemző tanulmányt nyújt arról, hogy miért volt sikeres Wellington és miért bukott Massena a harmadik francia invázió során 1810-11-ben Portugáliában, és számos elsődleges forrást felhasználva új ismereteket nyújt. Bár a könyv tanulságosnak tekinthető, és lényeges stratégiai meglátásokat tartalmaz, némi ismétlődéstől és egyenetlen tempótól szenved.

⬤ Több elsődleges forrás alapján új betekintést nyújt a hadjáratba.
⬤ Alapos elemzést nyújt mindkét parancsnok stratégiáiról és döntéseiről.
⬤ Kiemeli a hírszerzés, a logisztika és a politikai hatások fontosságát.
⬤ Meggyőző elemzésekkel és a modern katonai stratégiára alkalmazható tanulságokkal zárul.

⬤ Az első fejezetek egy tudományos disszertációra emlékeztetnek, ami egyes olvasókat elriaszthat.
⬤ A tempó kiegyensúlyozatlanná válik, a hadjárat utolsó része gyorsan lezajlik.
⬤ A hírszerzés, a térképek, a logisztika és a kommunikáció tárgyalása során észrevehető az ismétlődés.
⬤ A térképek megfelelőek, de hiányoznak az erők elhelyezkedésének részletei, amelyek javíthatnák a megértést.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Key to Lisbon: The Third French Invasion of Portugal, 1810-11

Könyv tartalma:

Ez a tanulmány részletesen bemutatja a Massena marsall vezette francia Arme de Portugal 1810-es portugál inváziójának előkészítését, tervezését és végrehajtását, valamint a britek és portugál és spanyol szövetségeseik által hozott védelmi intézkedéseket. Eredeti forrásokból dolgozva kitér a hadjárat során részt vevő valamennyi hadsereg gyakorlatára is.

Ezek a források a hadjárat egyes kulcsfontosságú aspektusainak az általánosan elfogadottól eltérő értelmezését nyújtják. A mű a két fél által az invázió előkészítése során végzett stratégiai, hadműveleti és taktikai tervezésre, valamint a hadjárat tényleges menetére összpontosít. A csaták és ostromok taktikai szintű elemzéssel kísért elbeszélése a tervezés és a hírszerzés terén mutatkozó különbségeket is kiemeli.

Ez a különleges hadjárat azért fontos, mert eddig kevés figyelmet kapott a történészek részéről, és a félszigeti háború fordulópontjaként döntő jelentőségű volt. Ez volt az utolsó alkalom, hogy Portugáliát a félszigeti háború során a franciák megszállták, és a szövetségesek hadjáratkezelése éles ellentétben állt a franciákéval.

A siker Wellingtonnak politikai biztonságot is adott az Angliában lévő „krikszkrakszokkal” szemben. A kutatás bemutatja, hogy a hadjárat során mindkét hadseregnek milyen nehézségekkel kellett szembenéznie tervei megvalósítása során, és rávilágít az egyes parancsnokok megközelítésében mutatkozó éles különbségekre.