Lisszabon ostromának története

Olvasói vélemények

José Saramago „Lisszabon ostromának története” című regénye elgondolkodtató regény, amelyben a történelmi fikció és egy kortárs szerelmi történet összefonódik. Az elbeszélés Raimundo Silvát, egy korrektort követi, aki egy egyszerű „nem”-mel megváltoztat egy történelmi szöveget, ami beláthatatlan következményekkel jár. A kritikusok dicsérik Saramago egyedülálló írói stílusát, amely hosszú, gördülékeny mondatokkal és minimális írásjelekkel dolgozik, kihívást jelentő, de kifizetődő olvasmányélményt nyújtva. A könyv a történelem, a szerelem és az igazság alakíthatóságának témáit járja körül, mély elmélkedésre késztet az elbeszélés és a történetírás természetéről.

⬤ Mély filozófiai betekintés a történelembe és az igazság természetébe.
⬤ Magával ragadó szerelmi történet, amely a történelmi elbeszéléssel együtt fejlődik.
⬤ Saramago jellegzetes és lírai prózastílusa, amelyet egyes olvasók gyönyörűnek és elgondolkodtatónak találnak.
⬤ A múlt és a jelen összefonódása egy zökkenőmentes elbeszélésben.
⬤ Humor és szellemesség, amelyek kiegyensúlyozzák a súlyos témákat.
⬤ Gazdag karakterfejlődés és érzelmi mélység.

⬤ A könyv bonyolult szerkezete és hosszú mondatai egyes olvasók számára nehezen követhetők.
⬤ Néhány olvasó frusztrálónak találja Saramago stilisztikai döntéseit, például az írásjelek hiányát.
⬤ A történelmi elbeszélés egyes részeit a kortárs történethez képest összefüggéstelennek vagy kevésbé magával ragadónak érzik.
⬤ Nem biztos, hogy ez a legjobb kiindulópont a Saramagóval újonnan ismerkedő olvasók számára, mivel a stílusa egyfajta megszokott ízlés.

(43 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

History of the Siege of Lisbon

Könyv tartalma:

Mi történik, ha a történelem tényeit felváltják a szerelem titkai?

Amikor Raimundo Silva, egy lisszaboni kiadó egyszerű lektora egy történelmi szöveg egyik mondatába beilleszt egy nemet, megváltoztatja Lisszabon 1147-es ostromának teljes menetét. Az elmarasztalástól való félelem helyett csodálatot vált ki: Dr.

Maria Sara, az érzéki új szerkesztője arra bátorítja, hogy írja meg saját alternatív történelmét. Miközben újramesélése minden képzelőerejét igénybe veszi, Silva - ideges örömére - rájön, hogy ha a múlt tényei átírhatók romantikává, akkor saját poros agglegény jelenének részletei is átírhatók.