Logico-Linguistic Papers
P. F.
Strawson a huszadik század végén a köznyelvi filozófia egyik jelentős és befolyásos szószólója volt, aki a köznyelv és a formális logika nyelve közötti kapcsolatot vizsgálta. Korai esszégyűjteményének, a Logikai-nyelvészeti dolgozatoknak ez az újrakiadása Strawson professzor vadonatúj bevezetőjével jelenik meg, de a szöveg kisebb javításaitól eltekintve ezek a klasszikus esszék változatlanul eredetiek és sértetlenek. A Logico-Linguistic Papers tartalmazza Strawson fő esszéjét, az „On Referring” címűt, amelyben vitatja Bertrand Russell határozott leírásokról szóló elméletét, különbséget téve az entitásra való hivatkozás és a létezésének állítása között.
A könyv összesen tizenkét esszét tartalmaz, témák szerint csoportosítva. Az első öt a szinguláris utalás és a predikáció témájával foglalkozik, az utolsó három pedig mind válasz J.
L. Austin igazság témájának kezelésére.
Strawson vitatja az igazság korrespondenciaelméletét, azt állítva, hogy a tények azok, amelyeket az állítások (ha igazak) állítanak. A többi írás a jelentéssel, a beszédaktusokkal, a logikai igazsággal és Chomsky szintaxissal kapcsolatos nézeteivel foglalkozik.
