A Lost in Sight olyan költészet, amely izgat, megnyugtat, és mindenekelőtt figyelmet követel. Mesteri módon szövi át az elveszett, a soha nem volt fogalmát.
Ha a verseket a lapon nézzük, azt látjuk, hogy a szavak, a sorok, még a gyöngéd vagy zúzós gondolatok is úgy törnek meg hézagokkal, mintha maguknak a verseknek is szabálytalan szívverésük lenne. Rifkah vászna Li Pótól Dorothea Lange Migráns anya című fotójáig terjed, amelyben párhuzamot von „Rachel elveszett gyermekeivel/ képekben megörökítve/ egy megállított pillanat”. Vigyázzunk azonban, javasolja, hogy elveszünk „a vágyak múzeumában”.
„... ha melegíteni akarod a tüzet/ gyere ide ötletekért/ ha eltévedsz, nincs kit hibáztatni/ nem ígérünk semmit.
A legerősebb számomra a „Prevailing Wind”, amelyet Olivier Messiaen The Quartet for the End of Time című műve ihletett. A versekben mindig van mozgás, az évszakokon keresztül, a fák között, a történelmen keresztül. Rifkah Nerudát képzeli el a „Pablo Neruda a képen Pablo Neruda egy nagy kagylót tart” című versében.
'azt hitte, hogy elveszett/ most a tenger/ van a kezében. És ez kurjongat.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)