A Sebhelyes szövetben Eve Rifkah történelmi költő a múlt marginalizált hangjainak elbeszélése helyett személyes örökségébe mélyedve meséli el nagynénje megkínzott életét. Cora élete első hét évét nevelőszülőknél töltötte, míg édesanyja egy állami elmegyógyintézetben volt.
A nevelőszülőkről kiderült, hogy élete legboldogabb időszaka volt, még akkor is, ha a forró vízzel való leforrázáskor csúnya sebeket szerzett. Az égető ápolók kegyetlensége szülte meg benne az álmot, hogy ápolónő legyen, hogy tisztelettel és kedvességgel bánjon másokkal. Amikor Cora apja újra férjhez ment, gyermekkora igazi Hamupipőkeként kezdődött.
Arra kényszerítették, hogy elvégezze a mostohanővérek által megszökött házimunkákat, emellett szigorúan figyelték, hogy felfedezzék a szülőanyja esetleges elmebajának jeleit. Mantrája az lett: "Nem vagyok őrült, nem vagyok őrült".
Cora álmának megvalósulását, hogy ápolónő legyen, és egy évig az új Izraelben végzett munkáját boldogtalan házasság és öt gyermekéből kettő elvesztése követte. Amikor legfiatalabb gyermeke ortodox zsidó lett, visszatért gyermekkora vallásához, és újból megtanulta, hogyan kezelje a kóser életmódot. Cora ereje abban rejlett, hogy képes volt megbirkózni a nehéz időkkel, és mégis örömét lelte a legegyszerűbb dolgokban is.
Cora unokahúga komor, mégis egyszerű nyelven meséli el történetét, ami empátiát teremt a főszereplő iránt. Szurkolunk Corának, hogy minden esély ellenére sikerrel járjon.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)