Ez a regény Lucie, egy élénk és gyönyörű tivoli táncoslány és Theodor Gerner, a tizenkilencedik századi Norvégia szigorú középosztályának tiszteletreméltó ügyvédje közötti félrelépés történetét meséli el.
Miután Gerner először szeretőként tartotta meg a lányt, Lucie bájai annyira rabul ejtették, hogy feleségül vette, ám aztán rájött, hogy a lány féktelen érzékisége és a finom neveltetés hiánya miatt folyamatosan meghiúsul az a terve, hogy a lányból rendes és szerény háziasszonyt faragjon. Ami szeretőként csábítóvá tette, az feleségként elfogadhatatlanná teszi.
A férfi viselkedésének szabályozására tett kísérletei fokozatosan kemény zsarnoksággá válnak, amely ellen a nő olyan módon lázad, hogy az mindkettőjük számára nyomorúságot és kétségbeesést hoz. Amalie Skram, Ibsen kortársa, itt ugyanazt az elnyomó társadalmi erkölcsökkel és képmutatással szembeni kritikát fejti ki, mint Ibsen olyan darabjaiban, mint A babaház és a Kísértetek, bár mélyen személyes módon. Ebben az 1888-as regényében, akárcsak más regényeiben, szenvedélyesen nyilatkozik a kettős mércéről, hozzájárulva a szexuális erkölcsről szóló nagy vitához, amely a 19.
század végén számos skandináv írót foglalkoztatott. Emellett a századforduló krisztusi társadalmának egy élénk keresztmetszetét mutatja be, amely az előkelő társasági estélyektől kezdve a száraz vidéki nyaralókon át a szegénységtől bűzlő, sötét és koszos bérházakig terjed.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)