MacArthur újragondolva: Douglas MacArthur tábornok, mint háborús parancsnok

Olvasói vélemények

A könyv Douglas MacArthur tábornok kritikai vizsgálatát mutatja be, megkérdőjelezve a neki tulajdonított hagyományos hősies képet, feltárva taktikai hibáit, stratégiai baklövéseit és jellemhibáit. A szerző árnyalt szemléletmóddal bírálja MacArthur katonai örökségét, különösen a második világháború és a koreai háború idején, arra késztetve az olvasót, hogy újraértékelje hozzájárulásait és hiányosságait.

A könyv jól megírt és lebilincselő, átfogó elemzést nyújt MacArthur katonai karrierjéről. Feltárja az igazságot stratégiai kudarcairól, jellemhibáiról és eredményeinek eltúlzásáról. Az olvasók nagyra értékelik a részletes történelmi áttekintés és a kritikai szempontok keveredését, így a könyv élvezetes és elgondolkodtató olvasmány, amely megkérdőjelezi a MacArthurról kialakult mítoszokat.

Néhány olvasó talán úgy találja, hogy a kritika kemény, vagy túlságosan MacArthur hibáira összpontosít, anélkül, hogy sikereit kellőképpen elismerné. A könyv kritikára helyezett hangsúlya nem biztos, hogy tetszeni fog azoknak, akik csodálják MacArthur örökségét. Emellett felelevenít néhány jól ismert kritikát a tevékenységével kapcsolatban, anélkül, hogy új meglátásokkal szolgálna azok számára, akik már ismerik az őt körülvevő vitákat.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

MacArthur Reconsidered: General Douglas MacArthur as a Wartime Commander

Könyv tartalma:

James Ellman mélyre ás, összekapcsolja a pontokat, és arra a következtetésre jut, hogy Douglas MacArthur tábornok határozottan nem volt katonai zseni. Douglas MacArthur, Amerika egyik legellentmondásosabb tábornoka, az amerikai hadseregben meteorszerűen emelkedett felfelé a ranglétrán.

Nagy létszámú alakulatokat azonban nem vezetett harcban egészen addig, amíg 1941-ben át nem vette a Fülöp-szigeteki erők parancsnokságát. Amikor a háború Pearl Harbor bombázásával megkezdődött, MacArthur teljesítménye a csatatéren kudarcot vallott: alábecsülte a japánokat, és rosszul kiképzett erőit a sokkal kisebb inváziós erőkkel szemben alulmúlták és legyőzték. Azonban, ami karrierjének ismétlődő jellemzője lett, sikeresen mutatta be tetteit az amerikai nép nagy része előtt briliánsnak és hősiesnek, függetlenül a győzelemtől vagy a vereségtől.

Miután Ausztráliába menekült, MacArthur híresen kijelentette: "Visszatérek", és végigcsinálta a Manila visszafoglalására irányuló törekvését, tekintet nélkül arra, hogy ez milyen hatással volt a szövetségesek globális stratégiájára, vagy hogy mennyibe került amerikai, ausztrál és filippínó vérben. A későbbi tokiói amerikai sógun szerepében MacArthurt ismét egy olyan ellenség lepte meg, amelyet alábecsült. A koreai háború hozta számára a legnagyobb győzelmet Incsonnál, de egyben a legnagyobb vereséget is, a Jalu folyó mentén.

Nem volt hajlandó elfogadni semmit, csak a teljes győzelmet, nyíltan szembeszállt Truman elnökkel: MacArthur végzetesen aláásta a korai béke esélyeit, azt tervezte, hogy radioaktív kobaltot vet be az ellenséges terület nagy részén, és megpróbálta kiszélesíteni a harmadik világháborúval fenyegető konfliktust. A későbbi kirúgása ellen dühöngve, csak azután halványult el igazán, hogy Amerika legnagyobb második világháborús tábornokainak egész serege nyilvánosan bírálta. MacArthur ma is polarizál.

Sok életrajzban egyetértés van abban, hogy nagyszerű és hazafias vezető volt, akit néhány kudarc jellemzett. Ellman ennek ellenkezőjét állítja: MacArthur egy erőtlen harctéri parancsnok volt, aki elképesztő vereségeket szenvedett, miközben aláásta a hadseregünk parancsnoki struktúráját.