Értékelés:
A „Párbeszéd a pokolban Machiavelli és Montesquieu között” című könyvről szóló kritikák polarizáltak: egyes olvasók dicsérik a hatalmi dinamikára vonatkozó meglátásait, mások pedig kritizálják a propagandisztikus vonatkozásokkal kapcsolatos történelmi kontextus miatt. A könyvet egyszerre tekintik jelentős történelmi szövegnek és nehéz olvasmánynak, amelynek kommentárja alapvető kontextust biztosít.
Előnyök:⬤ Mély betekintést nyújt a politikai hatalom és a zsarnokság témájába, amely mind történelmi, mind kortárs kontextusban releváns.
⬤ John Waggoner kommentárját terjedelmesnek, ugyanakkor szükségesnek tartják, mivel értékes kontextust biztosít.
⬤ Magával ragadónak és elgondolkodtatónak írják le, mivel feltárja a társadalmi normák befolyásos szervezetek általi manipulációját.
⬤ A „Cion véneinek jegyzőkönyvei” körülményeinek megértéséhez „kötelező olvasmánynak” tekintik.
⬤ Machiavelli történelmi alakját összetett fényben tünteti fel, bemutatva a munkásságával kapcsolatos félreértéseket.
⬤ A könyv nehezen olvasható a történelmi nyelvezet és formátum miatt.
⬤ Egyesek unalmasnak tartják a terjedelmes kommentárokat, bár elismerik, hogy szükségesek.
⬤ A könyvnek az antiszemita propagandával való összekapcsolása egyes olvasók számára rontja a megítélését.
⬤ A kritikák polarizált jellege arra utal, hogy nem mindenki értelmezi pozitívan az anyagot, ami a hatásával kapcsolatos konszenzus hiányához vezet.
(9 olvasói vélemény alapján)
The Dialogue in Hell between Machiavelli and Montesquieu: Humanitarian Despotism and the Conditions of Modern Tyranny
John Waggoner kiváló fordítása és kommentárja Joly Párbeszédéhez - az első hű angol nyelvű fordítás - nemcsak a Cion véneinek jegyzőkönyvei mocskos örökségének aktualizálására törekszik, hanem arra is, hogy Joly eredeti művét önmagában, nem pedig az antiszemitizmus szemüvegén keresztül, komolyan tanulmányozza.
Waggoner munkája egy olyan embert igazol, aki nem volt sem antiszemita, sem támogatója annak a fajta zsarnoki politikának, amelyet a Jegyzőkönyvek később szolgáltak, és az egykor sokat rágalmazott és túl sokáig mellőzött Maurice Joly-t a tizenkilencedik század egyik legjelentősebb politikai gondolkodójaként mutatja be.
