Birds and other Beasts
A kötet versei formailag, tematikailag és hangvételileg is rendkívül változatosak. A versek közül sok úgy tűnhet az olvasónak, mintha Thoreau vadságról és vadonról alkotott nézetét erősítené meg, hiszen Peake költői középpontját a vadon szeretete alkotja, de a kötetben intenzív szerelmes versek éppúgy megtalálhatók, mint a madarak, a fák és a villámló bogarak ünneplése.
Bár Peake ünnepli a természetet, nem tekint rá szentimentalizmussal. Könnyek nélkül néz szembe azzal a világgal, amelyben egyik élőlény a másikra vadászik a túlélésért, és félelem nélkül tekint a „sír mulatozására”, amikor alakja a férgek táplálékává válik, és táplálja a fölötte növő babérbokrokat. John Lang kritikus szerint Peake versei „olyan költőről árulkodnak, akinek füle a szavak zenéjére van hangolva.” Versei bővelkednek „gyönyörű sorokban és képekben”: „A fekete nyakú szárcsák sírnak nedves mezejükön”, például, és »az égen a fehérarcú ibisz szárnyal«.
Az ilyen sorok Fred Chappell kifejezésével élve 'a szem örömét' testesítik meg”. Mint Peake leírásai a ritka zöld jégmadár megtalálásáról, verseinek olvasói számára „a felfedezést öröm követi.”.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)