Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv az építészet és az információ metszéspontjába merül el, különösen Loos és Corbusier munkáin keresztül. Megkérdőjelezi az építészettörténet hagyományos nézeteit, és az építészetet a modern kori tömegmédia egyik formájaként mutatja be. Az írás szenvedélyes és magával ragadó, így a könyv értékes olvasmány a tervezők számára, annak ellenére, hogy a könyv fizikai minőségével kapcsolatban néhány kritika is elhangzott.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és szenvedélyes írás
⬤ értékes betekintés az építészet és a tömegmédia kapcsolatába
⬤ Loos és Corbusier építészek elgondolkodtató elemzése
⬤ arra ösztönzi a tervezőket, hogy elgondolkodjanak hatásukon.
Hátrányok:A könyv fizikai minőségét kritika éri, a rá való hivatkozások durva fénymásolatnak tűnnek; némi vágy az elit építészeti médián túli, szélesebb körű példák után.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Privacy and Publicity: Modern Architecture as Mass Media
Könyv tartalma:
Beatriz Colomina a modern mozgalom két fő alakjának, Adolf Loosnak és Le Corbusier-nek a szoros olvasatán keresztül azt állítja, hogy az építészet csak a tömegmédiával való kapcsolatában válik modernné, és hogy ezáltal radikálisan elmozdítja a tér és a szubjektivitás hagyományos értelmét. A Privacy and Publicity bátran megkérdőjelez bizonyos ideológiai feltételezéseket, amelyek a modern építészetről alkotott közfelfogás alapjául szolgálnak, és újragondolja magának az építészeti kritikának a módszertanát.
Míg a hagyományos kritika a modern építészetet a tömegkultúrával szemben álló magas művészeti gyakorlatként ábrázolja, Colomina a huszadik századi kultúrát meghatározó, kialakulóban lévő kommunikációs rendszereket - a tömegmédiát - tekinti a modern építészet létrejöttének valódi helyszínének. Az építészeti diskurzust számos reprezentációs rendszer, például rajzok, modellek, fényképek, könyvek, filmek és reklámok kereszteződésének tekinti. Ez nem jelenti az építészeti tárgy, az épület elhagyását, hanem inkább azt, hogy másképp tekintünk rá.
Az épületet itt ugyanúgy értjük, mint az összes médiumot, amely keretbe foglalja, mint a reprezentáció sajátos mechanizmusát. A modernitással az építészeti termelés helyszíne szó szerint az utcáról a fényképekbe, filmekbe, kiadványokba és kiállításokba költözött - ez az elmozdulás egy új térérzetet feltételez, amelyet nem falak, hanem képek határoznak meg.
Colomina szerint a nyilvánosság kora a magánélet státuszának átalakulásának felel meg; a modernitás valójában a magánélet nyilvánossága. A modern építészet újratárgyalja a nyilvánosság és a magánélet közötti hagyományos kapcsolatot oly módon, hogy az alapvetően megváltoztatja a tér megtapasztalását.
Egy lenyűgöző intellektuális utazás során Colomina végigköveti ezt a változást az archívum, a város, a divat, a háború, a szexualitás, a reklám, a kirakat és a múzeum modern megtestesülésein keresztül, végül pedig az otthoni belső térre koncentrál, amely megkonstruálja a modern szubjektumot, amelynek látszólag csak otthont ad.
