Olvasói vélemények
Összegzés:Az ifjabb Richard Saunders által írt Main Lines az 1970 utáni amerikai vasúti ipar részletes és lebilincselő története. Jól megalapozott, és betekintést nyújt a vasútra gyakorolt gazdasági és politikai hatásokba, így mind a rajongók, mind a történészek számára érdemes olvasmány.
Előnyök:A könyv kiválóan megírt, rendkívül részletes, történelmileg pontos és könnyen olvasható. Magával ragadja az olvasó érdeklődését, lehetővé téve a hosszas olvasást. Alapos képet nyújt a vasúti ipar fejlődéséről, értékes meglátásokkal és kiegyensúlyozott képet ad a kormányzati szabályozásról és annak az iparágra gyakorolt hatásairól. Az olvasók értékelik a tartalom áttekinthetőségét és átfogó jellegét, valamint jól szervezett szerkezetét.
Hátrányok:Néhány kritikus kevésbé találta lebilincselőnek az előző könyvhöz, a Merging Lines-hoz képest, különösen a pénzügyi szempontokra való összpontosításra hivatkozva, ami miatt a könyv egyes részeit száraznak érezte. Azzal érveltek, hogy az elbeszélés némileg töredezett, és inkább tényalapú összeállításba megy át, mint folyamatos történetbe. Néhány olvasó az elődjéhez hasonló, elbeszélésközpontúbb megközelítésre vágyott.
(10 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Main Lines: Rebirth of the North American Railroads, 1970-2002
Könyv tartalma:
Az 1970-es évek vállalati romjaiból felemelkedve, amikor még az ország legnagyobb vasúttársasága is csődöt jelentett, az amerikai vasutak ismét a világgazdaság fontos részét képezik. Richard Saunders életre kelti az újjáélesztés e csodálatos történetét, bemutatva, hogy a kreatívan felépített állami támogatás és a tehetséges magánmenedzsment kombinációja hogyan adott új lendületet a vasútnak. 2002-re az amerikai vasutak ötször annyi tonnát szállítottak, mint egykori fénykorukban, és mindezt az alkalmazottak tizedével tették.
Hogyan történt ez a forradalom? Saunders bemutatja, hogy a korlátozott, fegyelmezett és politikailag kockázatos kormányzati beavatkozás hogyan stabilizálta a süllyedő iparágat. Bármilyen eredményt is hoztak más iparágak számára, Carter elnök deregulációja és Reagan elnök adórevíziója helyreállította a vasutak pénzügyi egészségét. A konténerkocsik és más új technológiák szintén segítettek abban, hogy a gazdaságtalan vasutakból élénk vállalkozások legyenek. A sikerhez vezető úton a vállalati stratégiák eltérőek voltak, és még a képzett vezetők is találkoztak buktatókkal, de a vasutak újjáéledése és növekedése megállíthatatlannak bizonyult.
A huszadik század közepének fúziós mániája után a fő amerikai vasúti rendszerek hét, régiókon átnyúló vállalati óriássá alakultak. A "szuperhét" közül csak négy maradt fenn az 1990-es évek után: a Norfolk Southern, a CSX, a Union Pacific és a Burlington Northern-Santa Fe. Ez a négy állította fel a mércét egy olyan időszakban, amikor a többi nagy vasúttársaság nem engedhette meg magának a nyereségtermeléshez szükséges új technológiákat.
A Merging Lines folytatása, ez a lebilincselően megírt beszámoló az amerikai vasutak történetét a huszonegyedik századba helyezi át. Ahogy az amerikai közlekedés belép a huszonegyedik századba, az ipari forradalmat megszilárdító vasparipa ismét megmozgatja az erejét.
