Értékelés:
Otto von Busch „Making Trouble” című könyve a kreativitás, a hatalom és az igazságosság metszéspontját vizsgálja humoros és éleslátó elbeszéléseken és illusztrációkon keresztül. Arra bátorítja az olvasókat, hogy a társadalomkritika és az igazságosság eszközeként fogadják el a készítési gyakorlatokat, legyenek azok bármilyen egyszerűek is.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és humoros írói stílus
⬤ elgondolkodtató gondolatok a kreativitásról és az igazságosságról
⬤ inspiráló a kézművesség és a társadalmi aktivizmus iránt érdeklődők számára
⬤ szórakoztató illusztrációkat tartalmaz, amelyek fokozzák az olvasás élményét.
Nem biztos, hogy a hagyományosabb vagy tudományosabb megközelítést kereső olvasóknak tetszeni fog; egyes fogalmak teljes megértéséhez alapos megfontolásra lehet szükség.
(1 olvasói vélemény alapján)
Making Trouble: Design and Material Activism
Otto von Busch azt vizsgálja, hogy a hatalom hogyan nyilvánul meg és hogyan nyilvánulhat meg a kézművesség és a formatervezés anyagi gyakorlatán keresztül. Míg az államhatalom konkrét formát ölt az olyan infrastruktúrákban, mint az utak, hidak, csövek, falak, kerítések, kábelek és kamerák, addig a kézműves tárgyak és a kézműves gyakorlat a kapitalista állam hatalmának megkérdőjelezésére használható.
Von Busch William Morris, Mohandas Gandhi és a zapatisták politikai filozófiájára támaszkodva követi nyomon a kézművesség radikális lehetőségeit a piac és az állam apparátusának megzavarására. A radikális kézművességről világszerte készített esettanulmányai között olyan kézműves gyakorlatok szerepelnek, amelyek annyira ellentmondásosak, hogy törvényen kívül helyezték őket: holdudvar, zárfeltörés, bolti lopás, csempészet, szabotázs, Molotov-koktélok és más barkácsfegyverek, az állami ellenőrzésen kívül működő orvosi klinikák és a megfizethetetlen gyógyszerekkel összefüggésben az engedély nélküli gyógyszergyártás. Von Busch ezután a radikális kézműves gyakorlat pozitívabb és reménykeltőbb példáihoz fordul, és a William Coperthwaite által "társadalmilag érvényes tervezésnek" nevezett kézműves tanárok gondolataira támaszkodik, ahol a készségek és képességek fejlesztése összefonódik a polgári gyakorlat és a társadalmi igazságosság fejlesztésével.
A klasszikus anarchista szakácskönyv mellett a CIA hírhedt Szabadságharcosok kézikönyvére is hivatkozva vizsgálja, hogy a kézművesség hogyan terjeszthet polgári készségeket és autonómiát az erőszak helyett. A könyv reményteli hangvételű zárszava arról szól, hogy a tervezők hogyan segíthetnek a politikai "dolog-hatalom" materializálásában a polgári szféra demokratikusabb megtestesülései felé való stratégiai fejlődés részeként, és végül a "társadalmilag érvényes" design és a kézművesség segítségével az igazságosság és a béke érdekében dolgozhatnak.
