Managing Madness (Az őrület kezelése): A Weyburn Elmegyógyintézet és a kanadai pszichiátriai ellátás átalakulása

Olvasói vélemények

A kritikus csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a könyvben szerepelnek az éghajlatváltozással kapcsolatos viták, mivel úgy érzi, hogy ez elvonja a figyelmet a mentális betegségek kezelésének fő témájáról. Hangsúlyozzák személyes meggyőződésüket az éghajlati kérdésekkel kapcsolatban, azzal érvelve, hogy a könyv nézőpontja helytelen és irreleváns a vita szempontjából.

A weyburn-i helyszín és az elbeszélés kezdete érdekesnek és magával ragadónak tűnik.

A könyv olyan módon hozza fel az éghajlatváltozást, amelyet a recenzens irrelevánsnak talál a mentális betegségek témája szempontjából, ami frusztrációhoz vezet, és azt a meggyőződést kelti, hogy az elbeszélés eltávolodik a fő témától.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Managing Madness: Weyburn Mental Hospital and the Transformation of Psychiatric Care in Canada

Könyv tartalma:

A weyburn-i Saskatchewan Elmegyógyintézet jelentős szerepet játszott a pszichiátriai szolgáltatások, a mentális egészségügyi kutatás és a közösségi ellátás történetében. Története ablakot nyit a mentális egészségügyi szolgáltatások 20.

században bekövetkezett változásaira. Az 1921-ben épült Saskatchewan Elmegyógyintézet Észak-Amerika utolsó elmegyógyintézetének számított, és a Brit Nemzetközösség legnagyobb ilyen jellegű létesítménye volt. Egy évtizeddel később a Kanadai Mentálhigiénés Bizottság az ország egyik legrosszabb létesítményének nevezte, főként a rendkívüli túlzsúfoltság miatt.

Az 1950-es években a Saskatchewan Elmegyógyintézet ismét nemzetközi figyelmet keltett azzal, hogy ellentmondásos terápiás beavatkozásokat hajtott végre, többek között LSD-vel végzett kezeléseket. Az 1960-as években a tartományban átfogó egészségügyi reformok léptek életbe, és az elmegyógyintézetek drámai változásokon mentek keresztül, mivel a betegeket elkezdték közösségekbe helyezni.

Ahogy a betegek és a személyzet létszáma csökkent, az egykor palotaszerűen berendezett épület leromlott, az elmegyógyintézet kiterjedt mezőgazdasági földjei kikerültek a művelés alól, és a mentális egészségügyi szolgáltatások a szociális és büntetés-végrehajtási szolgáltatások bonyolult hálójába illeszkedtek. Erika Dyck "Az őrület kezelése" című írása egy olyan intézményt vizsgál, amely olyan embereknek adott otthont, akiket nehezen értünk meg, akiknek nem tudunk segíteni, vagy akiket meg sem próbálunk megváltoztatni.