Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Aaron Poochigian díjnyertes második verseskötete, a Manhattanite egyszerre őrjöngő és koncentrált. New York egymás mellé helyezett szimbólumait vizsgálja, a toronymagas teljesítmény és a monumentális pusztulás szimbólumait, majd átutazik az országon a kaliforniai Közép-völgybe, ahol a költő nagyszülei otthonát követeli vissza. Poochigian következetesen szórakoztat, akár siránkozásról, akár ünneplésről van szó - egy girhes városi galambról (amely "a hitnek azt a fajtáját keresi, / amely itt és most tart, és úgy rezeg, mint a dal") vagy egy ohiói szélturbináról (egy "összegyűjthetetlen / vasvirág", amelyet "zsonglőrködve látnak"... / három karnyi/ orkán erejű szelet"). A Manhattanite méltán nyerte el a 2016-os Able Muse Book Awardot.
DICSÉRET A MANHATTANITE-RÓL:
A Manhattanite, Aaron Poochigian a huszonegyedik század amerikai fl neurjének szerepét veszi át, aki álmodozó bolygós tempóban sodródik a frenetikus metropoliszban. Ez a gyűjtemény a túláradó melankólia, illetve a melankolikus túláradás ünnepe, slick líra cum urbane pastoral.
--A. E. Stallings (az előszóból), a 2016-os Able Muse Book Award zsűritagja.
A Manhattanite a parkban játszó gyorsasági sakkozók, a háztetőkről lezúduló részegek, a város fényétől ragyogó éjszakai égbolt, a bérlők, a bérházak és a szuperházak Manhattanjét adja nekünk. Aaron Poochigian a New York-i költő, aki a lövések és spirálszirénák énekében keresi a szent aurát, és mint egy girhes galamb, szedegeti a kóbor újságok, üvegek, táskák és édességcsomagolások között a vallás egy darabkáját. Minden vers egy-egy torony, amely emberi mocskunkból nő ki, és égtájakkal kapargatja az eget, együtt pedig a szavak városát építik. Tedd New Yorkot a zsebedbe. Ebben a könyvben benne van.
--Tony Barnstone.
Aaron Poochigian Manhattanite olvasása dinamikus, kinetikus élmény. Ezek a versek gyors tempóban haladnak, magukkal rántanak városképeken, pusztaságokon és más távlatokon keresztül. A versek némelyike alagutat ás lefelé, a hangulat és az emlékezet mélységeit kutatva. Bármelyik irányba mozognak is, Poochigian versei olyan lendülettel és brióval szólalnak meg, hogy nehéz eldönteni, nevessünk vagy sírjunk. Én azt mondanám, hogy mindkettőt tegyük - és olvassuk tovább. De vigyázat: ez nem egy jó érzésű könyv. Ez egy bátor könyv.
--Rachel Hadas.
Thoreau egyszer azzal büszkélkedett, hogy sokat utazott Concordban; Aaron Poochigian címe azt jelzi, hogy sokat utazott máshol is - az egyetlen kerületben, amelyet érdemes megtapasztalni, nyugati sivatagokon keresztül, "egy ultramodern vonaton/ francia vagy német erdőkön át libegő" vonaton, és a meztelen izzók és lepukkant kabarék Párizsában. Mindezekben a helyszínekben ügyesen koreografálja névtelen karakterekből álló szereplőgárdáját. A Dal záró sorai: Go and Do It" állítása: "Még mindig esküszöm, / bárhol boldogok lehetnénk". Ennek a "bárhol"-nak egy biztos helye van a Manhattanite borítói között.
--R. S. Gwynn.
A SZERZŐRŐL:
Aaron Poochigian a Minnesotai Egyetemen szerzett PhD-fokozatot klasszika-filológiából, és a Columbia Egyetemen MFA-fokozatot költészetből. Fordításai közül a Penguin Classics kiadónál megjelent Sappho, Stung With Love (2009) és Apollonius Jason and the Argonauts (2014) című könyve. A National Endowment for the Arts 2010-2011-es ösztöndíját nyerte el. Első eredeti verseskötete, a The Cosmic Purr (Able Muse Press) 2012-ben jelent meg, és a benne szereplő több verse együttesen elnyerte a New England Poetry Club Daniel Varoujan-díját. Munkái megjelentek a The Guardian, Poems Out Loud, és a Poetry folyóiratokban.
Manhattanite a 2016-os Able Muse Book Award nyertese.
