Értékelés:
A könyv lebilincselő módon tárja fel a francia-amerikai művészlegenda életét, lenyűgöző betekintést nyújtva kapcsolataiba és a 20. század eleji művészeti környezetbe. A könyv azonban szenved a szaggatott elbeszélői stílustól és a lefordítatlan francia nyelv túlzott használatától, ami néhány olvasó számára megnehezíti az anyaghoz való kapcsolódást.
Előnyök:⬤ Olvasmányos és a 20. század eleji művészet egy érdekes korszakát öleli fel
⬤ betekintést nyújt egy kiemelkedő művész kapcsolataiba és életébe
⬤ a művész életének több személyiségének nézőpontját is tartalmazza
⬤ értékes megfigyeléseket nyújt a hírnév és a művészet összefonódásáról.
⬤ Szaggatott elbeszélői stílus
⬤ túlzottan sok a lefordítatlan francia nyelv
⬤ zavaró a szereplők száma miatt
⬤ egyes olvasók unalmasnak és a bulvárpletykákon túlmenően kevésnek találják a mélységet.
(4 olvasói vélemény alapján)
Spellbound by Marcel: Duchamp, Love, and Art
1913-ban Marcel Duchamp Lépcsőn leereszkedő aktja berobbant az amerikai művészvilágban. Ez a történet arról szól, hogyan követte a festményt két évvel később New Yorkba, hogyan varázsolta el az Arensberg-szalont, és hogyan változtatta meg - szinte mellékesen - örökre a művészetet.
1915-ben francia művészek egy csoportja a háború sújtotta Európából New Yorkba menekült. A megérkezésük - és Amerika 1917. áprilisi hadba lépése - között eltelt néhány hónap alatt mind az életben, mind a művészetben feszegették a lehetséges határait. Ennek az átalakulásnak az örvénye a Walter és Louise Arensberg tulajdonában lévő, a West 67. utca 33. szám alatti lakás volt, ahol a művészek és költők esténként találkoztak, hogy beszélgessenek, egyenek, igyanak, megvitassák egymás munkáit, sakkozzanak, bálokat szervezzenek, folyóiratokat és kiállításokat szervezzenek, és szerelembe essenek és szerelembe essenek. Mindennek a tevékenységnek a középpontjában Marcel Duchamp titokzatos alakja állt, aki mindig megközelíthető, de mindig olvashatatlan volt. A Fountain (Szökőkút) nevű vizelettartó kiállítása rövid időre sokkolta a New York-i művészvilágot, mielőtt elkövetőjéhez hasonlóan a feledés homályába merült.
Sokan (mindkét nemből) szerelmesek voltak Duchampba. Henri-Pierre Roch és Beatrice Wood is köztük volt.
Rövid ideig, és (a lány számára) életre szólóan szerelmesek is voltak egymásba. Mindketten napi naplót vezettek, amely bensőséges képet ad azoknak az éveknek az eseményeiről. Vagy inkább két képet - mert az általuk kínált nézetek, beleértve saját szerelmi viszonyukat is, megdöbbentően eltérőek.
A Marcel megbabonázva követi Duchamp, Roch és Beatrice útját a huszadik században. Roch lett a Jules és Jim szerzője, amelyből Franois Truffaut klasszikus filmet készített. Beatrice ünnepelt keramikus lett. Duchamp sakkozós ismeretlenségbe zuhant, mígnem évtizedekkel később másodszor is híressé vált, amikor a Szökőkutat a huszadik század legbefolyásosabb műalkotásának választották.
