Máshol, az a kis

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Elsewhere, That Small

Könyv tartalma:

Mit mondanak az emberek

Üljünk le és maradjunk egy kicsit azokban a furcsán ismerős szobákban és tájakon, amelyeket Monica Berlin Máshol, az a kicsi épít fel nekünk. Hagyjuk, hogy Berlin megállítsa az órát, csak néhány másodpercre, hogy számba vehessük "a hétköznapok látott és látott / átélt" dolgait: egy ajtókeretet, amelyet megvetett a nedvesség, vagy egy túlságosan megmetszett fát. Itt átvészeljük a veszteség és a felépülés ciklusait.

Itt a hovatartozás és a máshová való vágyakozás ellentétes érzéseiben élünk. Berlin gyönyörűen felépített és metsző versei arra kérnek bennünket, hogy nézzünk szembe - és csodálkozzunk rá - a világ folytonosságának nyers erejével. Sőt, a Máshol, az a kicsi leckét ad arról, hogyan kell itt régiózni - vagyis hogyan kell elfogadni, elviselni -, ahogy Berlin írja: "Talán / az egyetlen módja annak, hogy az ürességet / teljesen megértsük: benne élni". -- Emily Rosko

A Máshol, az a kicsi kontingenciáját a szonettforma testesíti meg, annak hajlamossága arra, hogy az absztraktból a konkrétba, a térképből az emlékezetbe forduljon, "a zölddel erősen árnyékolt". Monica Berlin nyelvének ritmusában van, a jambusokban, amelyek néha egy világos mintában ütköznek, stabilan, mint egy széktámla, mielőtt elmozdulnának, "mint valami talán trükk". És mégis: ami a formában kontingens, az emberi mivoltunk tényében megkerülhetetlen. Ezekben a versekben olyan tereket, olyan foltokat és perspektívákat foglalunk el, amelyeket bátran nevezhetünk a sajátunknak. Micsoda ajándék, hogy emlékeztetnek a kilátásra, ahonnan éppen állunk, és arra, hogy mennyire múlandó, amikor eljön az idő, hogy megforduljunk: "Így hát feladom / újra, mondd inkább a tiédet." -- Beth McDermott

Ez a verssorozat elgondolkodtat a szonett magányos kiterjedéséről, arról, hogy a tizennégy soros terjedelem hogyan nyit meg egy olyan zónát, amelyen keresztül egy gondolat fürgén járhatja útjait. Intim, szemlélődő, a nyelv legapróbb redőit is kereső Berlin verse elidegenítéseken és szétszedéseken vezet keresztül, amelynek mondatai felfedik "szép, keménységüket, éles széleiket & / a majdnem gondtalan gondosság élesebb hevületét". Ez a könyv egyfajta közelséget tesz érzékelhetővé, egy majdnem, egy majdnem-felemelkedést, mintha a zenekari hangszerek hangolódnának. Olvasó, hozd a hallgatóságodat. -- Carolina Ebeid

MONICA BERLIN a szerzője a Nosztalgia egy olyan világért, ahol élhetünk című könyvnek, amely a 2017-es Rákoskerti sorozat Nyílt Költészet díjának nyertese.

No Shape Bends the River So Long című, Beth Marzonival közösen írt, a New Measure költészeti díj nyertese.

Valamint a Talán a régiótól a régióig, a felnőttkori bánat és melankólia kisvárosaid, valamint Marzonival közösen a Dear So and So című chapbookok. Az Illinois állambeli Galesburgban található Knox College professzora, jelenleg a Kreatív Írás Program társigazgatója.