Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv az Eiger északi falán történt drámai mentés megragadó beszámolója, amely a hegymászók élményeire és a megmentésükre tett erőfeszítésekre egyaránt összpontosít. A kalandos történetmesélés elemeit ötvözi az emberi érdekességekkel, mély betekintést nyújt a hegymászók és a mentők motivációiba és kihívásaiba.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és jól megírt elbeszélés
⬤ nagy hangsúlyt fektet az emberi elemekre és a jellemfejlődésre
⬤ informatív a hegymászás feltételeiről és a mentési erőfeszítésekről
⬤ végig fenntartja a feszültséget
⬤ hegymászók és nem hegymászók számára egyaránt elérhető
⬤ erős érzelmeket kiváltó, lebilincselő olvasmány.
Hátrányok:⬤ Nehéz lehet több karaktert nyomon követni
⬤ más hegymászós történetekhez képest hiányozhat az igazi feszültség
⬤ a hegymászó szakkifejezések ismeretét feltételezi, különösebb magyarázat nélkül
⬤ néhány olvasó kevésbé találta izgalmasnak, mint más extrém hegymászós történeteket.
(60 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Climb up to Hell
Könyv tartalma:
A svájci Alpok szívében áll a Berni Felvidék, Európa leghíresebb hegyvonulatának három fenséges csúcsa. A legmagasabb, 13 638 láb magasan a Jungfrau. A következő a Mnch, 13 465 láb magasan. De a legkisebb, a 13 038 láb magasra emelkedő Eiger messze a leghalálosabb. Az "élő" hegynek nevezett, állandóan változó állapotai miatt - kiszámíthatatlan időjárás, széteső mészkőfelületek, folyamatosan lezuhanó sziklák és jég - kilométer magas északi fala talán a világ legveszélyesebb hegymászása. És talán éppen ez az, ami az elit alpinistákat arra ösztönzi, hogy az esélyek ellenére megmásszák a veszélyes csúcsot. 1957-ben, közel negyven évvel a Mount Everest jól ismert tragédiája előtt, két csapat magabiztos hegymászó elindult, hogy megmássza az Eiger északi falát. Nem sokkal az útjuk után a bámészkodók már látták, hogy a négy férfi a katasztrófa felé tart. Hamarosan egész Európából mentőcsapatok rohantak az Eiger felé - a négy hegymászó közül azonban csak egy maradt életben, aki alaptalan nemzetközi vádakkal szembesült. Jack Olsen egy olyan lebilincselő történetben, mint bármelyik regény, lebilincselően mesél a merész kalandról, a hősies mentésről és a hegymászás történetének egyik legzavarosabb rejtélyéről.
KIRKUS VÉLEMÉNYA Berni-Alpokban található Eiger hegy tiltott, félelmetes északi fala, bár 1938-ban mászták meg először sikeresen, a legtapasztaltabb hegymászók számára is a legnagyobb kihívás maradt. 1957-ben két csapat - két német és két olasz - ismét megpróbálta, pusztító eredménnyel. míg Corti, az egyetlen túlélő, talán tehetséges volt - mindannyian látszólag tájékozatlanok és rosszul felkészültek voltak, minden bizonnyal a szél- és időjárási körülményekre, amelyek legyőzték őket és megnehezítették a mentésüket. Corti társa, Longhi volt az első, akinek aggályai támadtak, és hamarosan kimerült, ráadásul fagyási sérüléseket is szenvedett; a németek elvesztették élelmüket, és főleg a veleszületett, irracionális misztikum tartotta őket életben. A mentőcsapatokat gyorsan megszervezték, de csak Corit, aki ""úgy nézett ki, mint egy élő hulla"", sikerült megmenteni; társát lentebb hagyták meghalni, és a másik két kötéltárs holttestét csak hónapokkal később találták meg. A vádak, sérelmek (a vezetők és Corti ellen egyaránt) lavinájában, ami ezután következett, nem lehetett igazi ítéletet hozni, bár Olsen, a Sports Illustrated munkatársa egy utolsó interjú után felmenti Curtit... A "függőleges orosz rulett" ostobasága és varázsa, az ostobasággal vegyített bátorság, a kétségek és a vádaskodások, amelyek még sokáig éltek a katasztrofális feljutás után is, mind-mind fokozzák a kísérlet drámáját, és felelevenítik az akkori felháborodást.
Az olvasóit kötélnek fogja tartani. Jack Olsen harminchárom könyv díjnyertes szerzője, könyvei tizenöt országban, tizenegy nyelven jelentek meg. Olsen újságírói munkásságáért megkapta a National Headliners Awardot, a Chicago Newspaper Guild's Page One Awardot, a Columbia és az Indiana Egyetemek elismeréseit, Washington állam kormányzójának díját, a Scripps-Howard Awardot és más kitüntetéseket. 1968 óta szerepel a Who's Who in America és 1987 óta a Who's Who in the World listáján. A Philadelphia Inquirer "amerikai kincsként" jellemezte, a Washington Post és a New York Daily News "az igaz krimiszerzők dékánjaként", a Detroit Free Press és a Newsday pedig "az igaz krimik mestereként" írta le Olsent. A Publishers Weekly "a legjobb igaz krimiírónak" nevezte. Bűnügyi tanulmányai kötelező olvasmányok az egyetemi kriminológiai kurzusokon, és a New York Times Notable Books of the Year (Az év figyelemre méltó könyvei) is idézi őket. A Times az első oldalon megjelent kritikájában úgy jellemezte munkáját, mint "valódi hozzájárulást a kriminológiához és az újságíráshoz egyaránt." Olsen kétszeres győztes az amerikai rejtélyírók Edgar-díjának legjobb tényfeltáró krimi kategóriájában.
