Megjelentem a Madonnának

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

I Appeared to the Madonna

Könyv tartalma:

Carmelo Bene (1937-2002) hírhedt olasz színész, író és rendező volt, aki 1959-ben Camus Caligula című művével nyitotta meg színházát, majd a Krisztus '63 című művével robbant be a művészeti életbe. Később Pasolinivel, Glauber Rochával, Bussottival és másokkal, valamint olyan filozófusokkal dolgozott együtt, mint Gilles Deleuze.

A hevesen polemizáló nagy provokátor 1983-ban írta meg a Megjelentem a Madonnának című művét, egyfajta ars poetica és életének krónikáját, amelyet önmaga nagyon kockázatosnak, képzeletbelinek és ugyanakkor valóságosnak jellemzett. A mű Bene nem-lét, elhagyatottság és hiány fogalmaira épül. Ahogy Piergiorgio Giacch megjegyezte, "a 'megjelentem a Madonnának' kifejezés soha nem mondás, hanem Bene tette, egy olyan esemény, amely színészi testét és műveinek korpuszát megjelölte: a Szűzanyához való megjelenés kegyének és zsenialitásának kiegészítésévé vált".

Kevésbé tényszerű önéletrajz, inkább önéletrajzi vers, a Megjelentem a Madonnánál a lírai verselés határait teszteli, miközben prózája, akárcsak Bene filmjei, nem csupán írás, hanem zenei forma. Bene életének ez a gyújtó erejű végrendelete tartalmazza a kritikusokkal és a közönséggel való harcias találkozásainak történeteit, valamint a színházról, a moziról, a költészetről és másról alkotott ikonoklasztikus nézeteit, beleértve a Salvador Dalról, Eduardo De Filippóról és Jules Laforgue-ról szóló fejezeteket, valamint néhány darabjának és filmjének anekdotikus megvilágítását. Bene jelleméhez hűen a Megjelentem a Madonnának egyszerre dühös, izzó, komikus és brutálisan szarkasztikus.

Gyönyörűen visszhangzik benne az ostobaság ádáz megvetése és saját zsenialitásának megszentelt szemlélete -- végül, beteljesítve Dal 's jóslatát, legyőzte a művész szenvedését és zsenivé vált.

Ugyancsak itt található Bene "An Autographical Portrait" (az bios-t kivontuk), amely teljes műveinek bevezetőjeként készült. Ebben a portréban Bene újra elpróbálja sokadik életét, felsorolva a betegségek és ismételt sebészeti beavatkozások megszakítás nélküli sorozatát, amelyek gyermekkorától haláláig megjárták a testét. A szétesett test testetlen hanggá válik, és minden vulgáris cselekvés (színházi "figura") kivonódik, az életek pedig művekké válnak: "Ami szétesett", jegyzi meg Bene a "Portré"-ban, "az a szerzőség fogalma, amelyet meghalad a deprogramozás, amely önmagunk mint műalkotások előállításában és konstituálásában történik, és amelynek csak a törmeléke a tipográfiai test tárgya". Ebben a csodás afázia-apraxiában Bene de-mentális szétdarabolása csak a hallatlan dalt tudja parodizálni. Ő hallgatja. Csukott szájjal. Sans szerző. A kimondhatatlan remekmű, ami volt és van, Bene él.

Carole Viers-Andronico fordításában ez az első kötet a Contra Mundum által kiadott, Bene írásait tartalmazó, több különálló kötetből álló sorozatban. Mint Artaud egyetlen igazi "szellemi" örököseinek egyike, az anglofónoknak végre számot kell vetniük Bene valóban radikális átértékelésével az esztétika minden formájának.