Olvasói vélemények
Összegzés:Ervand Abrahamian könyve alaposan feltárja a modern Iránban a politikai bebörtönzés és a kényszerített vallomások kérdését, történelmi párhuzamot vonva a szovjet kirakatperekkel. Célja, hogy rávilágítson ezeknek a kérdéseknek a jelentőségére és tágabb társadalmi következményeire, de néhány területen nem elég mélyreható.
Előnyök:A könyv informatív, és fontos történelmi és politikai felismeréseket tár fel. Részletesen ismerteti a politikai foglyok történetét és a börtönkörülményeket, és lenyűgöző információkat nyújt a politikai tájról az 1920-as évektől az 1988-as kivégzésekig. A didaktikus írásmód jó megértést tesz lehetővé, így az Irán iránt érdeklődők számára ajánlott olvasmány.
Hátrányok:A könyvből hiányzik a nyilvános visszavonások társadalmi következményeire való összpontosítás, és nem foglalkozik kellőképpen a visszavonások és a börtönkörülmények jelenlegi, folyamatban lévő tendenciájával a modern Iránban. Ezenkívül több személyes beszámoló és interjú kívánatos lenne, hogy jobban megértsük a helyzet súlyosságát.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Tortured Confessions: Prisons and Public Recantations in Modern Iran
Könyv tartalma:
Ervand Abrahamian fontos és felkavaró könyvében a kínzás szerepét vizsgálja a közelmúlt iráni politikájában. Bár Irán a huszadik század elején hivatalosan betiltotta a kínzást, Abrahamian dokumentálja annak használatát a sahok alatt, valamint a kínzás és a nyilvános vallomás széles körű alkalmazását az iszlám köztársasági kormányok alatt. Tanulmánya kiterjedt anyagon alapul, beleértve az Amnesty International jelentéseit, börtönirodalmat és az áldozatok beszámolóit, amelyek együttesen borzongató közvetlenséget kölcsönöznek a könyvnek.
Az emberi jogi szervezetek szerint Irán az elmúlt években élen járt a rendszeres fizikai kínzást alkalmazó országok között, különösen a politikai foglyok esetében. A kormány célja a társadalmi fegyelem biztosítása? Információszerzés? Egyik sem tűnik valószínűnek, mivel a kínzást titokban tartják, és az áldozatokat addig bántalmazzák brutálisan, amíg nem kapnak valami mást, mint információt: nyilvános vallomást és ideológiai visszavonást. Az áldozat számára, akinek becsületét, jó hírnevét és önbecsülését tönkreteszik, a cselekmény az öngyilkosság egy formája.
Iránban egy alany "önkéntes vallomása" a televízión keresztül hatalmas közönséghez jut el. Abrahamian szerint a televízió hozzáférhetősége és a videokazetta használata az ilyen vallomásokat elsődleges propagandaeszközzé tette, és mivel a kínzást elrejtik a nyilvánosság elől, az áldozat vallomása önmotiváltnak tűnik, ami növeli annak értékét a hatóságok számára.
Abrahamian az iráni nyilvános visszavonásokat a maoista Kína, a sztálini Oroszország és a kora újkori Európa vallási inkvizícióihoz hasonlítja, a formátum, a nyelvezet és a képek hátborzongató hasonlóságára hivatkozva. A tömegek szívének és elméjének megnyerésére tervezett nyilvános vallomások - amelyeket ma már a technológia is felerősít - továbbra is a hatalmon lévők legitimálásának és az "ellenség" démonizálásának eszközei.
