Megszületni: Egy új emberi lény genezise

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

To Be Born: Genesis of a New Human Being

Könyv tartalma:

"Platón Symposionjában Phaidrosz szavai szerint a szerelemnek, amelyet néha Erósznak neveznek, nincsenek szülei, nincs kora, nincs történelme, és eredete senki számára sem ismert. A Szerelem, amelynek sorsa állítólag egyedülálló az istenek és az emberek között, talán a vágyat testesíti meg egy mindig a megtörténtét kereső kapcsolatra. A szerelem a létünk transzcendenciáját megtestesítő kopulára vágyó dinamizmust képviselné. Mint ilyen, a Szerelem maradna az emberiség eksztatikus sorsának beteljesülése utáni örökös vágyakozás.".

Luce Irigaray - filozófus, nyelvész, pszichológus és pszichoanalitikus - ebben a könyvében nem kevesebbet javasol, mint az emberi lény mibenlétének új felfogását, valamint egyéni és kapcsolati fejlődésünk születésünktől fogva történő biztosításának eszközét.

Eredetünk rejtélyének feltárása az, ami valószínűleg leginkább motiválja kutatásainkat és terveinket. És mégis, ez a felfedés lehetetlennek bizonyul. Valóban egynek születtünk két ember egyesüléséből, és örökre meg vagyunk fosztva saját eredetünktől. Ezért keressük szüntelenül a gyökereinket: a genealógiánkban, a születési helyünkben, a kultúránkban, a vallásunkban vagy a nyelvünkben. De az emberi lény nem fejlődhet saját gyökereiből, mint a fa. Emberként felelősséget kell vállalnunk saját létünkért és létezésünkért, anélkül, hogy eredetünkkel és hátterünkkel bármilyen adott folytonosságban lennénk.

Hogyan tudjuk ezt elérni? Először is a légzésünk ápolásával, amely több, mint a világra jövetel és a létezés eszköze; a légzés lehetővé teszi számunkra, hogy túllépjünk a puszta túlélésen, és biztosítsunk magunknak egy spirituális válást. A nemi hovatartozásunk vállalása a második elem, amely lehetővé teszi számunkra, hogy vállaljuk természetes létünket. Valójában ez az elhatározás egyszerre ad nekünk energiát és biztosít számunkra egy olyan struktúrát, amely hozzájárul individuációnkhoz, valamint a többi élőlénnyel és a világgal való kapcsolatainkhoz. A nemi hovatartozásunk kompenzálhatja a gyökerek hiányát is azáltal, hogy arra kényszerít bennünket, hogy egyesüljünk a másik nemmel, hogy szabadon közeledhessünk ahhoz a kopulatív kapcsolathoz, amelyből születtünk; vagyis származásunk misztériumához. Ez nem pusztán szexuális ösztön vagy késztetés révén történik, hanem megköveteli, hogy a vágyat és a szeretetet a kölcsönös másság(ok) tiszteletben tartásával ápoljuk. Ily módon új emberi lényt hozhatunk létre, nemcsak természetes, hanem ontológiai szinten is.