Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák kiemelik Paul Willis „Learning to Labor” című művét, mint a néprajz és a szociológia egyik alapművét, különösen az osztálydinamika és az angliai munkásosztálybeli diákok tapasztalatainak feltárása tekintetében. Sok olvasó még évtizedekkel a könyv megjelenése után is relevánsnak és elgondolkodtatónak találja az oktatási egyenlőtlenségekkel és az osztályok reprodukciójával kapcsolatos meglátásokat.
Előnyök:⬤ A munkásosztály kultúrájának és az oktatási egyenlőtlenségeknek éleslátó elemzése.
⬤ Releváns az oktatásról és az osztályról szóló modern viták szempontjából.
⬤ Erős néprajzi részletesség és módszertan a szerző részéről.
⬤ A kultúratudomány és a szociológia klasszikusának számít.
⬤ Megrendítő elmélet, amely összekapcsolja az egyéni cselekvést a rendszerszintű struktúrákkal.
Hátrányok:⬤ Egyesek számára a nyelvezet és a kontextus elavultnak vagy a mai körülményekhez nehezen kapcsolhatónak tűnhet.
⬤ Egyes olvasók a munkásosztálybeli gyerekekkel szembeni elfogultságot észleltek az elbeszélésben.
⬤ Az elemző rész kritikája szerint lomha és sűrű, különösen a súlyos marxista szakzsargon miatt.
(28 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Learning to Labor: How Working-Class Kids Get Working-Class Jobs
Könyv tartalma:
A szociológia, a kultúrakutatás és a néprajz egyik mérföldköve 1977-es megjelenése óta Paul Willis Learning to Labor című műve provokatív és nyugtalanító beszámoló arról, hogy az oktatás hogyan kapcsolja össze a kultúrát és az osztályt a társadalmi hierarchia újratermelésében. Willis egy munkásosztálybeli baráti társaságot figyelt meg egy angol iparvárosban, West Midlandsben, az utolsó iskolai éveikben.
Ezek a „srácok” fellázadtak az iskola szabályai és értékei ellen, létrehozva saját ellenzéki kultúrájukat. Willis szerint azonban ez a hivatalos normákkal szembeni ellenállás készítette fel ezeket a diákokat a munkásosztálybeli munkavállalásra. A tekintély ellen lázadva a srácok saját akaratukból hozott döntésként élték meg azokat a korlátokat, amelyek alárendelt osztálypozícióban tartották őket.
A Learning to Labor bemutatja az osztály átjárhatóságát a megélt tapasztalatban. Részletes és rokonszenves etnográfiája hangsúlyozza a szubjektivitást és a munkásosztálybeli emberek szerepét kultúrájuk kialakításában.
Willis megmutatja, hogy az ellenállás nem egyszerűen kihívást jelent a társadalmi renddel szemben, hanem meg is alkotja azt. A Learning to Labor tanulságai éppúgy érvényesek az Egyesült Államokra, mint az Egyesült Királyságra, különösen az a megállapítás, hogy az oktatás ahelyett, hogy segítene leküzdeni a hierarchiákat, gyakran inkább állandósítja azokat, ami újból aktuális egy olyan időszakban, amikor az oktatásról azt harsogják, hogy teljesítményalapú és az egyenlőtlenségek csodaszerét jelenti.
