Értékelés:
Tammy Horn „Bees in America: How the Honey Bee Shaped a Nation” című könyve részletesen és érdekfeszítően mutatja be a mézelő méhek történelmi és kulturális jelentőségét az Egyesült Államokban. Bár a könyvet dicsérték alapos kutatásai és történetmesélése miatt, kritika is érte a fókusza és tudományos hangvétele miatt.
Előnyök:A könyv jól kutatott, érdekes és informatív, és a mézelő méheknek az amerikai történelemben és kultúrában betöltött szerepéről szól. Szórakoztató történelmi anekdotákat tartalmaz, olvasmányos és a széles közönség számára is lebilincselő, és méhészeknek és a történelem szerelmeseinek egyaránt ajánlott. Az Audible-változatot különösen élvezetesnek tartják hosszú utazások alkalmával. Sok kritikus nagyra értékelte a méhek egyedi szemléletét és a méhészeten túlmutató jelentőségét.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyv társadalmi és politikai szempontokra való összpontosítása elvonja a figyelmet a történelmi elbeszélésről, és széteső folyamot eredményez. Vannak megjegyzések az erőltetett szexuális utalásokról és az érintőleges vitákról, amelyeket egyesek szükségtelennek találtak. Más kritikusok megjegyezték, hogy a könyv tudományos hangvétele zavaró lehet, és néhányan unalmasnak vagy nehezen befogadhatónak találták.
(20 olvasói vélemény alapján)
Bees in America: How the Honey Bee Shaped a Nation
A mézelő méhek - és a hozzájuk kapcsolódó tulajdonságok - négy évszázadon át csendben befolyásolták az amerikai értékrendet. Az ország történelmének minden fontosabb időszakában a méhek és a méhészek a rendet és a stabilitást képviselik egy olyan országban, ahol nincs nemzeti vallás, politikai párt vagy nyelv.
A Méhek Amerikában az Egyesült Államok méheinek és méhészetének tanulságos kultúrtörténete. Tammy Horn, aki maga is méhész, változatos társadalmi és technológiai történetet kínál a gyarmati időszaktól kezdve, amikor a britek először hoztak be méheket az Újvilágba, egészen napjainkig, amikor az amerikai hadsereg a méheket bombák felderítésére használja. A korai európai gyarmatosítók a görögöktől és rómaiaktól kölcsönzött agrárfilozófia részeként hozták be a méheket az Újvilágba.
Hagyatékuk célja az volt, hogy táplálékot és megélhetést biztosítsanak az új lehetőségeket kereső bevándorlóknak, a mézelő méh pedig a gyarmatosítás jelévé vált, figyelmeztetve az amerikai őslakosokat a telepesek nyugatra való előrenyomulására.
A gyarmatosítók saját törekvéseiket a méhek jellemző tulajdonságai, az ipar és a takarékosság alapján képzelték el, és a szorgos és növekvő méhcsalád képe hamarosan formálta a munkáról, a családról, a közösségről és a szabadidőről alkotott amerikai eszméket. A kaptár képe a XVIII.
században is népszerű maradt, a közjóért együtt dolgozó társadalmat szimbolizálva, és a rend és az egyensúly felvilágosodásbeli elveit tükrözve. Kevesebb mint fél évszázaddal később a Utah államban letelepedő mormonok (ahol a méh az állam szimbóluma) átvették a kaptárat, mint védett és összetartó kultúrájuk metaforáját, amely az ipar, a harmónia, a takarékosság és az együttműködés körül forog. A nagy gazdasági világválság idején a méhcsaládok sok farmercsaládnak biztosítottak élelmet és csereárut, a második világháború idején pedig a hadiélelmiszer-ügynökség arra ösztönözte a méhészeket, hogy takarítsanak meg minden egyes gramm méhviaszt, amit méheik szolgáltattak, mivel évente több mint egymillió fontot használtak fel háborús termékek gyártásához, a vízszigetelőktől kezdve a szalagokig.
A méh továbbra is a modern Amerika egyik jelképe. Sok más rovarhoz és állathoz hasonlóan a méhpopulációt is megtizedelte az 1970-es években a vegyszeres rovarirtó szerek növekvő használata. Ennek ellenére a méhészet újjáéledt, mivel a mézet és méhviaszt tartalmazó természetes termékek növelik a mézelő méhek ismertségét és kívánatosságát.
A szorgalmas mézelő méh még mindig a siker erőteljes reprezentációja, és továbbra is jövedelemforrásként és a globalizáció metaforájaként szolgál, miközben Amerika vezető szerepet tölt be az információs korszakban.
