Melodrama, Masculinity and International Art Cinema
Eddig a filmtudományban a férfiasságot monolitikus kategóriaként mutatták be, amely egy hegemón, normatív patriarchátus érdekeit szolgálja. Ez a könyv bemutatja, hogy az art-house film a személyes mozi formájában és a melodrámai mód kihasználásával más történetet mesél el, és a férfiasság olyan vízióját mutatja be, amely szexuálisan képlékeny, töredezett, instabil és gyakran a bénulásig cselekvésképtelen, és amelyet nemcsak belülről, hanem a külső körülmények is aláásnak.
Hollywood a "férfi sírós filmek" formájában előzetes betekintést nyújtott ebbe a kudarcot valló férfiasságba, de a második világháború utáni művészfilm virágzásával és az azt követő, a 20. század végi és a 21. század eleji "indie" hullámokba való átmenetével a film mélyebben felismerte a lehetőségét, hogy a férfiak belső életének feltárására szolgáljon, és kialakította azt, amit "férfi melodrámának", a női film megfelelőjének nevezhetnénk.
A jelen kötet olyan esszéket kínál, amelyek újraértékelik a melodráma szerepét a művészfilmes hagyomány számos olyan filmjében, amely a férfi főszereplő szubjektív élményét vizsgálja, és egy olyan műfaj kialakulását hirdeti, amely fokozatosan elterjedt a kortárs filmművészetben. Miközben ezeket a filmeket, amelyeket olyan neves alkotók készítettek, mint Vittorio De Sica, Satyajit Ray, Vincente Minnelli, Pier Paolo Pasolini, Ingmar Bergman, Franois Truffaut, Jacques Demy, Rainer Werner Fassbinder és Luca Guadagnino, gyakran tárgyalták a művészfilmek kiemelkedő példáiként, néhány kivételtől eltekintve mindeddig nem vizsgálták a nemek és a szubjektivitás ábrázolása szempontjából, ami hiányt hagyott a vetített férfiasságról szóló beszámolókban.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)