Mély idő, sötét idők: A geológiai emberi létről

Olvasói vélemények

David Wood könyve a geológiai idő fogalmát vizsgálja, és arra hívja fel az olvasót, hogy gondolkodjon el az egyéni életén túli létezéséről, egy mélyebb tudatosságra törekedve, amely összeköt bennünket a múlttal. Azt javasolja, hogy e geológiai idő megértése felelősségérzetet ébreszthet mai tetteink iránt, szembeállítva azt a tudományos tudatosság távolságtartóbb perspektívájával.

Az írás közérthető és intelligens, az összetett témákat megközelíthetővé teszi. A könyv elgondolkodtató gondolatokat mutat be az időről és a tudatosságról, arra ösztönözve az olvasót, hogy gondolkodjon az egyes életszakaszokon túl, és gondolkodjon el a geológiai idő következményein.

Egyes olvasók számára a fogalmak kihívást jelenthetnek vagy elvontnak tűnhetnek, ami esetleg megnehezítheti Wood érveinek teljes körű megértését a geológiai tudatosságról és annak a modern létezésre vonatkozó igényéről.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Deep Time, Dark Times: On Being Geologically Human

Könyv tartalma:

Az új geológiai korszak, amelyet antropocénnek nevezünk, nem csupán egy tudományos besorolás. A földi élet háttérfeltételeinek radikális átalakulását jelzi, amelyet sokan természetesnek veszünk, és remélünk.

Soha korábban egy faj nem rendelkezett egyszerre a Föld történetének geológiai léptékű felfogásával és saját valószínűsíthető sorsának józan megértésével. Helyzetünk arra kényszerít bennünket, hogy szembenézzünk filozófiai és gyakorlati szempontból egyaránt sürgető kérdésekkel. Újra kell gondolnunk, hogy kik vagyunk mi, mit jelent ma a cselekvőképesség, hogyan kezeljük a körülményeink által felkavart szenvedélyeket, hogy a Földön való életmódunk nyitott-e a változásra, és végül: „Mit tegyünk?”.

„ Ezen múlik a mi jövőnk, fajunk és a bolygónkon élő összes embertársunk jövője. Az éghajlatváltozás valós következményei új jelentőséget adnak néhány nagyon is hagyományos filozófiai kérdésnek az értelemről, a cselekvésről, a felelősségről, a közösségről és az ember természetben elfoglalt helyéről. A hangsúly a „jó élet” elképzeléséről és előmozdításáról a fajok túlélésére helyeződik át.

A Deep Time, Dark Times (Mély idő, sötét idők) arra hív minket, hogy fajként újra képzeljük el magunkat, geológiai öntudatra ébredve. David Wood Nietzsche, Heidegger, Foucault, Derrida, Deleuze és más kortárs francia gondolkodók munkásságára, valamint az éghajlatváltozás tudományára támaszkodva a Föld és az ember kiváltságának történelmi elmozdulásaira és dekoncentrációjára reflektál Kopernikusztól Darwinon és Freudon át az antropocén korszakának meghirdetéséig. Amellett érvel, hogy új időbeli fronézist kell kialakítani, és radikálisan újra kell gondolni, hogy kik vagyunk „mi” a többi emberrel való szolidaritás és a bolygónkon élő nem emberi szereplők iránti felelősség tekintetében.

Ezekben a rövid, élénk fejezetekben Wood egy sor kérdést tesz fel, amelyek középpontjában az egyéni és kollektív politikai cselekvőképességünk áll. Nem születhetne-e újjá az emberi kivételesség egyfajta hiperbolikus felelősségként, nem pedig kiváltságként?