Mental Radio

Olvasói vélemények

Az Upton Sinclair által írt „Mental Radio” kritikái vegyes fogadtatásról árulkodnak: a kritikusok ünneplik a könyv történelmi jelentőségét és a telepátiakísérletekbe való betekintést, ugyanakkor kritizálják egyes kiadásokat az illusztrációk hiánya és a rossz kiadási minőség miatt. Az olvasók nagyra értékelik Sinclair egyenes elbeszélését és a felesége pszichikai képességeiről szóló egyedülálló beszámolót, bár egyesek az írást paternalisztikusnak, a tartalmat pedig a vártnál kevésbé tudományosan szigorúnak találják.

A könyvet dicsérik közérthető írásmódja és lebilincselő elbeszélése miatt. A recenzensek nagyra értékelik a telepátia történelmi perspektíváját, a kísérletek részletes leírását és a pszichikai jelenségek megismerését. A könyv „hogyan kell” útmutatót nyújt a távláthatáshoz, és a pszichikai kutatások történetének fontos részének tekintik.

Számos kritika említi, hogy egyes kiadások rosszul vannak kiadva, hiányoznak belőlük a kulcsfontosságú illusztrációk, és olyan hibákat tartalmaznak, amelyek rontják az általános élményt. Egyes olvasók Upton Sinclair hangnemét paternalisztikusnak találják, és úgy érzik, hogy felesége meglátásainak kiszűrése aláássa az ő hozzájárulását. Csalódottságot okoz a könyv tartalmának elvárása és valósága között is, amelyet egyes recenzensek nem találtak tudományosan szigorúnak.

(17 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Upton Sinclair elsősorban A dzsungel, az Olaj és a Sárkányfogak Pulitzer-díjas szerzőjeként, valamint a társadalmi igazságosság és reformok tüzes szószólójaként ismert. Kevesen tudják azonban, hogy Sinclair mélyen érdeklődött a pszichikai kutatások iránt, és kapcsolatban állt velük.

Sinclair saját felesége, Mary Craig Kimbrough azt állította, hogy gondolatolvasó vagy telepatikus képességekkel rendelkezik, és megkérte Sinclairt, hogy segítsen neki jobban megérteni ezeket a képességeket. Ő 300 tesztből álló lenyűgöző tesztsorozatot dolgozott ki, amely megcáfolhatatlanul bizonyította a telepátia valóságát, miközben feltárta az elme hatalmas, eddig nem ismert erejét.

Az egyik szobában Sinclair készített egy rajzot, és egy lezárt borítékba helyezte, míg egy másikban Mary ráhangolódott, előhívta a képet, és elkészítette a saját másolatát. Vagy felvett egy telepatikus üzenetet, amelyet valaki messziről küldött. A pontossági aránya elképesztő volt, nem hagyva teret a véletlennek mint magyarázatnak, miközben három éven át folytatták a tudományos adatgyűjtést.

A Mental Radio című könyvében Sinclair figyelemre méltó kísérleteket ír le, a telepátiát a rádióadáshoz hasonlítja, amikor az egyik agy rezgést küld, egy másik pedig felveszi azt. Az eredmények meggyőzték Sinclairt arról, hogy a telepátia valós, hogy nem befolyásolja a távolság, hogy művelhető, képezhető és - ami a legfontosabb - tudományosan igazolható és tanulmányozható.

Hosszú évek óta először itt olvasható a Mentális rádió teljes szövege, beleértve Mary Craig Kimbrough jól bevált útmutatásait arról, hogyan lehet megtanulni a tudatos gondolatolvasás művészetét. Itt van a klasszikus könyv, amely lenyűgözte Albert Einsteint, aki a Mentális rádióhoz írt előszavában dicséri Sinclairt lelkiismeretes megfigyelőként és íróként, valamint jóhiszeműségéért és megbízhatóságáért a paranormális kutatásokról szóló tudósításaiban. William McDougallt, akit akkoriban az amerikai pszichológia dékánjaként ismertek, annyira megihlette Sinclair munkája, hogy megalapította a Duke Egyetemen a parapszichológiai tanszéket, amely egy időre az ország első számú paranormális kutatóintézete lett.