Mesterséges élet Frankenstein után

Olvasói vélemények

A „Mesterséges élet Frankenstein után” kritikái kiemelik, hogy a könyv mélyrehatóan vizsgálja a sci-fi, a politika és a biotechnológia kereszteződését. Az írói stílus néhány kihívása ellenére, különösen a tudományos hangvétel miatt, az olvasók hasznosnak és lebilincselőnek találják a könyvet, különösen Mary Shelley műveinek és azok kortárs kérdésekkel kapcsolatos relevanciájának tárgyalása során.

A könyv tanulságos meglátásokat, mesteri nyelvhasználatot és mélyreható vitákat kínál olyan témákról, mint a mesterséges intelligencia és a biotechnológia. Különösen a sci-fi rajongók számára vonzó, ismerős utalásokkal. Integrálja a történelmi és irodalmi elemzést, olyan összefüggéseket teremt, amelyek rávilágítanak a jelenlegi technológiai dilemmák sürgősségére. Jól áttekinthető részekre tagolódik, és kiterjedt jegyzeteket tartalmaz a további vizsgálódáshoz.

Egyes olvasók számára a tudományos és professzori előadásmód nehézkes és időnként ijesztő lehet. A hosszadalmas bevezetés és a közjáték talán elriasztja azokat, akik gyorsabb olvasmányt keresnek. A könyv összetettsége további erőfeszítést igényelhet a bemutatott fogalmak teljes megértéséhez.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Artificial Life After Frankenstein

Könyv tartalma:

A mesterséges élet Frankenstein után Mary Shelley örökségéből származó felismerések a huszonegyedik században a mesterséges élet és intelligencia létrehozásának etikájára és politikájára irányulnak.

Milyen kötelezettségei vannak az emberiségnek az általunk létrehozott mesterséges lényekkel szemben? És milyen jogai vannak ezeknek a teremtményeknek, legyenek azok akár tanuló gépek, akár genetikailag módosított organizmusok? Amikor ezekre a géntechnológia és a mesterséges intelligencia korában oly fontos kérdésekre keressük a választ, jól tesszük, ha Mary Wollstonecraft Shelley (1797-1851) széles elméjéhez és képzelőerejéhez fordulunk. Shelley regényei: Frankenstein.

Or, The Modern Prometheus (1818) és Az utolsó ember (1826) című regényei a science fiction modern politikai irányzatát indították el, amely azokkal az etikai dilemmákkal foglalkozik, amelyek akkor merülnek fel, amikor a tudomány, a technológia és a kulturális változások más formái révén mesterséges életet - és mesterséges életet - teremtünk.

A Mesterséges élet Frankenstein után című könyvében Eileen Hunt Botting Shelleyt és a modern politikai tudományos fikció több klasszikusát állítja párbeszédbe a kortárs politikatudományokkal és filozófiával, hogy megkérdőjelezzen néhány apokaliptikus félelmet, amely a XXI. századi politikai gondolkodásban a mesterséges intelligenciáról és a géntechnológiáról előtérbe került. Azokra az uralkodó mítoszokra összpontosítva, amelyek szerint a mesterséges életformák véget vetnek a világnak, elpusztítják a természetet és kioltják a szeretetet, Botting bemutatja, hogy Shelley miként modellezte az apokalipszis, a természet és a szeretet jelentéseinek lebontásának és átalakításának módjait a technológia és a mesterséges eszközöknek az emberiesség, a közösség és maga az élet lehetőségét aláásó hatalmával kapcsolatos széles körű és mélyen gyökerező félelemmel szemben.

Mary Shelley és a modern politikai sci-fi szerzői - H. G. Wells-től Nnedi Okoraforig - e témák feltárásán keresztül egy olyan techno-politikai filozófia útját egyengetik, amely az emberiség minden komplexitásában együtt él a mesterséges dolgokkal. A Mesterséges élet Frankenstein után című könyvében Botting a Shelley örökségéből született felismeréseket a huszonegyedik században a mesterséges élet és intelligencia létrehozásának etikájára és politikájára vonatkoztatja.