Mi a zsidó klasszicista?: Esszék a személyes hangról és a diszciplináris politikáról

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

What Is a Jewish Classicist?: Essays on the Personal Voice and Disciplinary Politics

Könyv tartalma:

Az elmúlt években nem volt olyan kérdés, amely az akadémiát és annak a társadalomban betöltött szerepét jobban megrázta volna, mint az intézményeinek személyi politikája: ki fér hozzá az oktatáshoz? Hogyan változtatja meg az, hogy ki vagy, azt, hogy mit tanulsz és hogyan foglalkozol vele? Hogyan tükrözi a tudomány a társadalom politikáját - hogyan kellene tükröznie? Az ókori Görögország egyik legismertebb kutatójának új esszéi üdítő és provokatív módon járulnak hozzá ezekhez a vitákhoz.

A Mi a zsidó klasszicista? azt elemzi, hogy a tudós személyes hangja hogyan játszik szerepet a tudományosságban, hogyan játszódik le a vallás és a kulturális identitás egy tudományos diszciplínán belül, és hogy a fordítás, amely az ókori irodalommal való bármiféle foglalkozás középpontjában áll, hogyan jelent átalakító gyakorlatot. Aktuális, magával ragadó, revelatív, ez a könyv éles és személyes perspektívát nyit arra vonatkozóan, hogyan és miért vált az ókor tanulmányozása a kortárs kultúrában ilyen csatatérré.

Az első esszé azt vizsgálja, hogyan beszélhetnek és hogyan kellene beszélniük magukról az akadémikusoknak, és hogyan befolyásolja ez a pozicionalitás a tudós munkáját - képes-e bárki elég öntudatosan, kifinomultan és gondosan elmesélni a saját történetét? A második esszé, amely a könyv címét adja, inkább szocio-antropológiai megközelítésben vizsgálja a tudományágat, és azt a kérdést teszi fel, hogy a befogadás és a kirekesztés mintái, az azonosulás és az elismerés stratégiái hogyan járultak hozzá a klasszikus tudományág kialakulásához. Ez a kezdeti vizsgálódás egy lenyűgöző változástörténetre nyitja meg a kaput - arra, hogy a zsidók sokáig ki voltak zárva a tudományágból, de a második világháború után fokozatosan könnyebben beilleszkedtek a tudományágba. Ez viszont nehéz kérdéseket vet fel a fajra és a bőrszínre mint a személyes identifikáció meghatározó szempontjaira való jelenlegi összpontosítással kapcsolatban, valamint azzal kapcsolatban, hogy az akadémiai szféra hogyan tükrözi a társadalom szélesebb értelemben vett politikáját, illetve hogyan járul hozzá ahhoz. A harmadik esszé egy másik történelmi megközelítést alkalmaz, és a tudományág infrastruktúráját vagy technológiáját vizsgálja annak egyik szerves és nagy múltú gyakorlatán, nevezetesen a fordításon keresztül. Azt tárgyalja, hogy a fordítás, amely messze nem pusztán technika, hanem olyan átalakító tevékenység, amely segít abban, hogy minden klasszicista azzá váljon, ami. Valójában minden nemzedéknek szüksége van a maga fordításaira, mivel minden korszak újradefiniálja az ókorhoz való viszonyát.