Értékelés:
A „We Are The Clash” című könyv a The Clash későbbi éveinek mélyreható feltárását nyújtja, a zenekar belső küzdelmeire és a kor társadalmi-politikai kontextusára összpontosítva. Megkérdőjelezi a zenekar hanyatlásáról szóló korábbi elbeszéléseket, új betekintést nyújt a zenéjükbe és azokba a körülményekbe, amelyek az utolsó album, a „Cut the Crap” megjelenéséhez vezettek. A szerzők jól megalapozott beszámolót nyújtanak, amely összekapcsolja a zenekar történetét az 1980-as évek szélesebb körű politikai mozgalmaival.
Előnyök:A könyv jól megírt, alaposan kutatott, és új perspektívát kínál a The Clash későbbi éveire. Az olvasók nagyra értékelik a zenekar küzdelmeinek részletes feltárását, a korszak politikai kontextusát, valamint a Joe Strummer kihívásaira vonatkozó személyes betekintést. A könyvet a rajongók szerelmének munkájaként és a punk rock és a politikai zene iránt érdeklődők számára nélkülözhetetlen olvasmányként jellemezték.
Hátrányok:Néhány olvasó időnként nehézkesnek találta az írásmódot, és megjegyezte, hogy bizonyos Joe Strummerrel kapcsolatos részletek nem helytállóak. Ezenkívül a könyv nem biztos, hogy tetszeni fog azoknak az alkalmi olvasóknak, akik nem ismerik a The Clash történetének bonyolult részleteit, és bizonyos szerkezeti elemeken lehetett volna javítani.
(17 olvasói vélemény alapján)
We Are the Clash: Reagan, Thatcher, and the Last Stand of a Band That Mattered
"A Clash utolsó fejezetét, a gitáros Mick Jones 1983-as távozását követően, nagyrészt elfelejtették - egészen addig a könyvig, amelyben a szerzők, Mark Andersen és Ralph Heibutzki azt állítják, hogy a punk úttörői a végsőkig életerős zenét alkottak.".
-- Rolling Stone, an RS Picks / New Books.
Egy BookRiot Loved pick júliusban.
"Ez egy inspiráló megközelítés a rockzenekarok életrajzi formátumára, amely legalább annyira a nyolcvanas évek politikai története, mint amennyire egy befolyásos zenekar utolsó éveinek áttekintése".".
-- Publishers Weekly
"Mikor hagyta abba a Clash, hogy 'az egyetlen zenekar, ami számít'? Ez a lenyűgöző könyv kihívással néz szembe: dokumentálni a brit zenekar utolsó éveit, amelyet lemezkiadója ezzel a szlogennel reklámozott... Lehet, hogy a zenekar már nem számított, de az öröksége számított a szerzőknek, akik az olvasók számára is fontossá teszik. Több mint lábjegyzet az egyik utolsó nagy rockzenekar felemelkedéséről és bukásáról.".
-- Kirkus Reviews
"A tudósítás specializált, jelentősen túlmutat a puszta kulisszák mögötti tudósításokon, és mélyen feltárja azt a társadalmi-politikai kontextust, amelyben a zenekar működött.
Így a hangnem intenzív (értsd: punk) és professzori hangvételű lehet. Összességében Andersen és Heibutzki vizsgálata a zenekar proletárállásának vizsgálata a kommersz törekvések fényében rendkívül kielégítő.".".
-- Library Journal
"A We Are The Clash-ben Mark Andersen és Ralph Heibutzki... jobban érdekli Strummer azon törekvése, hogy a cinikus Thatcher-Reagan-korszakban újra hasznosítani próbálta a punk erejét az ellenzék lángra lobbantására."".
-- The Current, Rock and Roll Book Club (Minnesota Public Radio)
"Ha a The Clash-re gondolsz, mi jut eszedbe? Talán a londoni punkszíntéren töltött korai napjaik, vagy a London Calling című diadalmas lemezük megjelenése. A We Are The Clash a zenekar történetének egy egészen más pillanatára összpontosít: arra a pontra, amikor a csapat a nyolcvanas évek elején széthullott, és tagjai világszerte megküzdöttek a reakciós kormányok kialakulásával." ".
-- Vol. 1 Brooklyn, a 2018. júliusi könyvelőzetesben szerepel.
"A We Are The Clash eddig nem ismertetett, kitörölt történelmet részletez, a kor társadalmi-politikai eseményeire alapozva. Összefüggően és jól kutatva tölti ki az üres helyeket annak megértésével, amit Joe Strummer megpróbált, és sok esetben el is ért.".
-- Skeleton Pete (blog)
"Egy megragadó történet a zenekar küzdelméről, hogy újra feltalálja magát, miközben George Orwell 1984-je közeledik. Ez a merész kampány a belső ellentmondások és a növekvő jobboldali hatalom falába ütközött.".
-- Brooklyn Digest (blog)
A The Clash a forradalmi meggyőződés, a zenei ambíció és a kereskedelmi hajtás paradoxona volt. A We Are The Clash a zenekar küzdelmének megragadó története, hogy újra feltalálja magát, miközben George Orwell 1984-je fenyegetően közeledett. Ez a merész kampány a belső ellentmondások és a növekvő jobboldali hatalom falába ütközött.
Miközben a világ a nukleáris szakadék szélén tántorgott, a brit bányászok élet-halál harcot folytattak, és tízezrek haltak meg az amerikai fegyverektől Közép-Amerikában, a Clash társalapítói, Joe Strummer, Paul Simonon és Bernard Rhodes kétségbeesett utolsó harcot vívtak, miután kirúgták a gitáros Mick Jones-t és a dobos Topper Headont. A zenekar éppen akkor tört össze, amikor a vitatott utolsó albumuk, a Cut the Crap megjelent.
Andersen és Heibutzki széleskörű archívumkutatással és a gyakorlatilag az összes kulcsszereplővel készített mélyinterjúkkal szövi össze a megható történetet az emberi gyarlóság által tönkretett idealizmusról, amely világunk egy éghajlati fordulópontjánál történt.
