Értékelés:
A „We Are The Clash” című könyv részletesen vizsgálja az ikonikus zenekar utolsó éveit, kitérve a belső küzdelmekre és a korszak társadalmi-politikai kontextusára. A szerzők, Mark Andersen és Ralph Heibutzki olyan narratívát tárnak fel a zenekarról, amely szembemegy a régóta fennálló felfogásokkal, és bemutatja, hogy a jelentős kihívások ellenére továbbra is relevánsak és művészi erőfeszítéseikre törekedtek. A könyv elismert, jól kutatott tartalmáról és lebilincselő írásmódjáról, így értékes olvasmány a The Clash rajongói és a punk rock rajongói számára.
Előnyök:⬤ Részletes és jól kutatott
⬤ új betekintést nyújt a Clash későbbi éveibe és politikai kontextusába
⬤ magával ragadó írás
⬤ alkalmas a zenekar és a zenetörténet rajongói számára
⬤ kiemeli Joe Strummer elkötelezettségét és küzdelmeit
⬤ egyedülálló perspektíva, amely hiányzik a korábbi életrajzokból.
⬤ Néhány nehézkes megfogalmazás és szerkezeti probléma az írásban
⬤ bizonyos Joe Strummerrel kapcsolatos részletek pontatlanul kerülnek bemutatásra
⬤ időnként úgy ítélik meg, hogy túlságosan a zenekar utolsó éveinek negatív aspektusaira koncentrál.
(17 olvasói vélemény alapján)
We Are the Clash: Reagan, Thatcher, and the Last Stand of a Band That Mattered
"A Clash utolsó fejezetét, a gitáros Mick Jones 1983-as távozását követően, nagyrészt elfelejtették - egészen addig a könyvig, amelyben a szerzők, Mark Andersen és Ralph Heibutzki azt állítják, hogy a punk úttörői a végsőkig életerős zenét alkottak.".
-- Rolling Stone, an RS Picks / New Books.
Egy BookRiot Loved pick júliusban!
"A We Are The Clash-ben Mark Andersen és Ralph Heibutzki... inkább Strummer azon törekvése érdekli, hogy a punk erejét újra hasznosítani tudja, hogy a cinikus Thatcher-Reagan-korszakban lángra lobbantja az ellenzéket.".".
-- The Current 's Rock and Roll Book Club (Minnesota Public Radio)
"Lehet, hogy a Clash karrierista opportunizmusával nem a legjobb példája volt a zenei világ integritásának, de a remény és a lehetőségek üzenete, amelyet a reggae és a soul zenéből csíptek el, túlságosan is fontos.".
-- Maximum Rocknroll
"Ha a The Clash-re gondolsz, mi jut eszedbe? Talán a londoni punk színtéren töltött korai napjaik, vagy a London Calling diadalmas megjelenése. A We Are The Clash a zenekar történetének egy egészen más pillanatára koncentrál: arra a pontra, amikor a csapat a nyolcvanas évek elején széthullott, és tagjai világszerte megküzdöttek a reakciós kormányok kialakulásával.".".
-- Vol. 1 Brooklyn, a 2018. júliusi könyvelőzetesben.
"Az egyik leghasznosabb zenei könyv, amivel idén találkozhatsz... Azáltal, hogy ugyanúgy a Clash-t motiváló politikára összpontosít, a We Are the Clash éppúgy fontos politikai történelemmé válik, mint a zenekar karrierjének egy aluldokumentált részének beszámolója. A nagyszerű zenei könyvek kritikai újragondolásokat katalizálnak.
A We Are the Clash még ennél is jobban teljesít, arra invitálva az olvasókat, hogy gondolkodjanak el azon, mi számít nekik: a művészek által előállított kreatív javak? Vagy az eszmék, bármilyen összetett és esetlen emberi is legyenek azok, amelyek gyakran arra késztetik a művészeket, hogy egyáltalán alkossanak?".".
-- Johns Hopkins Magazine
"Megragadó történet a zenekar küzdelméről, hogy újra feltalálja magát, miközben George Orwell 1984-e fenyegetett. Ez a merész kampány fejest ütközött a belső ellentmondások és a növekvő jobboldali hatalom falába.".
-- Brooklyn Digest (blog)
"Tekintettel a The Clashről szóló könyvek sokaságára, ez, mint megállapítottam, az egyetlen, amely valódi, elfogulatlan és mélyreható értékelést ad a zenekar e korszakáról. Az írás minőségét tekintve ez lehet a leglényegesebb könyv is a zenekarról.".
-- Scanner Zine
A The Clash a forradalmi meggyőződés, a zenei ambíció és a kereskedelmi hajtás paradoxonja volt. A We Are The Clash a zenekar küzdelmének megragadó története, hogy újra feltalálja magát, miközben George Orwell 1984-je fenyegetett. Ez a merész kampány a belső ellentmondások és a növekvő jobboldali hatalom falába ütközött.
Miközben a világ a nukleáris szakadék szélén tántorgott, a brit bányászok élet-halál harcot folytattak, és tízezrek haltak meg Közép-Amerikában az USA fegyvereitől, a Clash társalapítói, Joe Strummer, Paul Simonon és Bernard Rhodes kétségbeesett utolsó harcot vívtak, miután kirúgták a gitáros Mick Jones-t és a dobos Topper Headont. A zenekar éppen akkor tört össze, amikor a Cut the Crap című, ellentmondásos utolsó albumuk megjelent.
Andersen és Heibutzki széleskörű archívumkutatással és a gyakorlatilag az összes kulcsszereplővel készített mélyinterjúkkal szövi össze a megható történetet, amely az emberi gyarlóság által felborított idealizmusról szól, világunk éghajlati fordulópontjának közepette.
