Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Könyv tartalma:
Az intézménykritika előfutárának, Michael Asher-nek alapvető és régóta nyomtatásban nem kapható dokumentuma
Az eredetileg 1983-ban kiadott Writings 1973-1983 on Works 1969-1979 című kötet a Los Angeles-i művész, Michael Asher (1943-2012) 33 művének válogatott dokumentációját mutatja be írások, fényképek, építészeti alaprajzok, kiállítási hirdetmények és egyéb efemer anyagok segítségével.
Asher pályafutása nagy részében nem készített hagyományos művészeti tárgyakat.
Ehelyett megváltoztatta a művészet bemutatásának meglévő intézményi apparátusát, és olyan műveket hozott létre, amelyek beavatkoztak a művészet előállításának és megtapasztalásának alapjául szolgáló építészeti, társadalmi és gazdasági rendszerekbe. 1974-ben például eltávolította a Los Angeles-i Claire S. Copley Galéria irodáját és galériáját elválasztó válaszfalat, így a közönség számára is láthatóvá tette a galéria mindennapi tevékenységét. Egy másik, 1979-es munkájában Asher egy 18. század végi George Washington-szobor bronzmásolatát a Chicagói Művészeti Intézet külsejéről egy 18. századi művészetnek otthont adó múzeumi galériába költöztette, visszahelyezve a szobrot eredeti korabeli kontextusába, és funkcióját a köztéri emlékműből beltéri szoborrá változtatva.
Hely- és időfüggő jellegéből adódóan Asher munkái egy-egy kiállítás után általában megszűntek létezni, ezért ez a rendkívül keresett könyv felbecsülhetetlen értékű forrás. Ahogy a művész a bevezetőben megállapítja: "Ez a könyv mint kész termék olyan anyagi állandósággal fog rendelkezni, amely ellentmond a műalkotás tényleges mulandóságának, ugyanakkor paradox módon a produkcióm e mulandóságának tanúságaként funkcionál.".
A Kasper K nig által kezdeményezett Writings 1973-1983 on Works 1969-1979 eredetileg a Nova Scotia College of Art and Design Press és a Los Angeles-i Museum of Contemporary Art közös kiadványa volt, és nagyrészt Asher szoros együttműködése alakította Benjamin H. D. Buchloh-val, aki K nig-et követte a sajtó szerkesztőjeként.
