Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
The End of Michelangelo
Dan Gerber költészetét olvasva megidéződik bennünk ez a nagyobb igazság: bár feszült időket élünk, az emberi önpusztítás fordulópontján, mi és bolygónk még mindig nagyon is élünk.
Michelangelo Buonarroti közel ötszáz évvel ezelőtt egyik utolsó szonettjében szembesült földi létünk paradoxonával: „Miért táplálja oly furcsán vágyamat a rémülettel vegyes szépség”. A Michelangelo végét olvasva hasonlóan emlékeztet bennünket arra, hogy maga az élet ténye - mulandó, törékeny létünk megtapasztalása - az egyetlen örömforrásunk, a vigasztalás egyetlen útja. Olyan versek ezek, amelyek felébresztenek, felélesztik bennünk a vágyat, hogy korunk ellenére tovább éljünk, hogy szembeszálljunk korunkkal; ha a költészetnek van célja, az talán éppen ez. Ahogyan T. H. White javasolja, nem menthetjük meg a világunkat, ha előbb nem ízlelgetjük.
„Dan Gerber gyengéden tekeri végig olvasóit azon a „gyönyörű filmen”, amelyet ő a földi idő múlásának nevez, teljesen dísztelen és csendességében zen-szerű nyelven. Maga a dolog viszi el a súlyt ezekből a Vallejo, Neruda és Wright mély képi világát idéző versekből.” -- Esőtaxi.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)