Értékelés:
Jancee Dunn könyvét összességében pozitívan értékelik, sok olvasó viccesnek, átélhetőnek és magával ragadó hangon megírtnak találja. A személyes esszék jól hangzanak a hasonló háttérrel rendelkezők számára, nevetést és nosztalgiát idéznek elő. Néhány kritikus azonban megjegyezte, hogy bizonyos részek, különösen a telefonbeszélgetések, lényegtelennek tűntek, és a tempó időnként egyenetlen volt. Néhány olvasó csalódott volt, mert úgy érezte, hogy a tartalom nem elég mély vagy ismétlődő.
Előnyök:Nagyon vicces és átélhető, gyakran nevetésre késztet.
Hátrányok:Éleslátó és magával ragadó írói stílus.
(22 olvasói vélemény alapján)
Why Is My Mother Getting a Tattoo?: And Other Questions I Wish I Never Had to Ask
Negyvenéves kora és sikeres rockújságírói karrierje ellenére Jancee Dunn még mindig tinédzsernek érzi magát, különösen szülei és testvérei közelében.
Körülnézve Dunn rájön, hogy nincs egyedül ezzel a regresszióval: A barátai, akik mind sikeres munkával, házassággal és saját családdal rendelkeznek, az anyukájuk és apukájuk közelében is még mindig gyereknek érzik magukat. Ez elgondolkodtatja Dunnt: Felnövünk-e valaha is? Miért csináltat tetoválást az anyám? ezt a jelenséget vizsgálja - mind Dunn megküzd az öregedéssel, mind pedig a szülei próbálkozásain keresztül, hogy visszafordítsák az idő kerekét.
A vidám és szívmelengető esszék sorozatában Dunn összeesküvést sző a nővéreivel, hogy bejussanak a régi családi házba, elemzi szülei újságkivágások iránti megszállottságának okait és miértjeit, szembesül a JC Penney katalógusok árnyoldalával, amelyeket gyerekkorában lapozgatott, és elkíséri hatvanéves édesanyját egy New Jersey-i tetoválószalonba, ahol anya szédülten várja, hogy egy hollót tetováltassanak a csuklójára. Dunn mindezt humorral és éleslátással teszi.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)