Értékelés:
Ez a könyv alapos vizsgálatot nyújt a kongresszusról a második világháború alatt, megkérdőjelezve a korszak politikai egységéről alkotott általános felfogást. Rávilágít a politikai dinamika összetettségére, a mérsékeltek szerepére és az olyan kérdések történelmi összefüggéseire, mint a rasszizmus és az antiszemitizmus. A szerző hatékonyan részletezi a törvényhozási csatározásokat és a különböző politikai frakciók közötti kölcsönhatásokat, a kongresszust egy élénk, de vitatott entitásként mutatja be.
Előnyök:A könyv jól kutatott, és részletesen bemutatja a Kongresszus második világháborúban játszott szerepét, hatékonyan megkérdőjelezve a politikai egységről alkotott előítéleteket. Feltárja a mérsékeltek befolyását és a háború alatti pártdinamika összetettségét. Az elbeszélés érdekes történelmi összefüggéseket tartalmaz, és rávilágít a kor társadalmi kérdéseire, többek között a kongresszusi tagok alkalmi rasszizmusára és ivási szokásaira.
Hátrányok:Bár részletekben gazdag, a könyvből hiányoznak a személyes betekintések, és az olvasó többet kívánhat a törvényhozási folyamat érzelmi aspektusairól. A diagramok használata zavaró, ami a kulcsfigurák áttekinthetetlenségéhez vezet. Emellett a köszönetnyilvánítások miatt az olvasónak kérdéses lehet, hogy kik maradtak ki az elbeszélésből.
(2 olvasói vélemény alapján)
Why We Fight: Congress and the Politics of World War II
A történelem szerint a második világháború egyesítette az amerikaiakat, de mint más konfliktusok esetében, itt is hamarosan visszatért a politika a megszokott kerékvágásba. Nancy Beck Young azt állítja, hogy a kongresszusi együttműködés illúziója valójában a New Dealért folytatott belső pártháborút takarta.
Young alaposan megvizsgálja a kongresszust az amerikai történelem legkonszenzusosabb háborúja idején, hogy megmutassa, hogyan vívtak heves csatákat tagjai a gazdasági szabályozástól a szociálpolitikáig terjedő kérdésekben. Könyve rávilágít a liberális sikerek és kudarcok mértékére és okaira, miközben megkérdőjelezi azokat a feltételezéseket, amelyek szerint a konzervatívok az 1940-es évek elejére átvették az irányítást a törvényhozási politika felett. A könyv a mérsékeltek modern amerikai politikában betöltött szerepére összpontosít, és azt állítja, hogy nem a konzervatívok, hanem ők határozták meg a kulcsfontosságú politikai viták kimenetelét, valamint megalkották a liberális reformok módszereit, amelyek az 1970-es évek elejéig uralták a nemzeti politikát.
A Miért harcolunk - amely éppúgy utal a törvényhozók közötti konfliktusokra, mint Frank Capra háborús propagandafilmjeire - a huszadik század meghatározó évtizedében a kongresszusi politika, a kormányzás és a politikaformálás kuszaságát tárja fel. Bemutatja a háborús liberalizmus törékenységét, a pártosodás árnyalatait, valamint a gazdasági és társadalmi igazságossági politika kettészakadásának okait, feltárva a háborús időkben szükséges intézkedések elfogadásának nehézségeit, miközben a faji konzervativizmus túl erős volt ahhoz, hogy a mérsékelt-liberális koalíció leküzdje.
Young bemutatja, hogy bizonyos belpolitikai reformok visszavágása alapvető kompromisszum volt, amelyet a liberálisok és a mérsékeltek kötöttek a New Deal gazdasági rendjének intézményesítése érdekében. Néhány programot - köztük a Civilian Conservation Corpsot, a National Youth Administrationt és a Works Progress Administrationt - elvetettek, míg másokat, például a Wagner-törvényt és a gazdasági szabályozást intézményesítették. Más kérdésekben azonban, mint például a menekültpolitika, a faji megkülönböztetés és a kommunista kémek levadászása, a nézeteltérések áthidalhatatlannak bizonyultak.
Ez a háborús politikai dinamika meghatározta a nemzeti politika uralkodó mintáit a század hátralévő részében. Young kifogástalanul kutatott tanulmánya megmutatja, hogy a második világháború utáni amerikai politika árnyalatait nem tudjuk teljes mértékben értékelni annak gondos kifejtése nélkül, hogy a törvényhozás hogyan határozta meg újra a New Deal-t a létrehozását követő évtizedben.
