Mishima, esztétikai terrorista: Mishima: Egy intellektuális portré

Olvasói vélemények

A könyv Yukio Mishima munkásságának mélyreható és intellektuálisan gazdag elemzését nyújtja, új fordításokat és kritikai szempontokat kínál, amelyek angol nyelven eddig nem voltak elérhetőek. Míg a könyv mélységét és olvasmányosságát dicsérik, egyes kritikusok szerint a Mishima munkásságából levont következtetések leegyszerűsítőek és nem kielégítőek, különösen ami a későbbi írások értelmezését illeti.

⬤ Átfogó szellemi portrét nyújt Mishimáról.
⬤ Olyan fordításokat és meglátásokat tartalmaz, amelyek máshol angol nyelven nem állnak rendelkezésre.
⬤ Magával ragadó és szórakoztató próza, amely tisztázza Mishima gondolatait.
⬤ A korábbi Mishima-művekhez képest magas színvonalú tudományos ismeretek.

⬤ Bizonyos következtetések Mishima munkásságával kapcsolatban túlságosan leegyszerűsítettnek vagy nem kielégítőnek tűnhetnek.
⬤ Nagymértékben támaszkodik az angol olvasók számára gyakran ismeretlen, homályos szövegekre.
⬤ Mishima későbbi műveinek fontos dimenzióinak figyelmen kívül hagyása.
⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy az elemzés nem elég mélyreható ahhoz, hogy Mishima későbbi írásainak összetettségével foglalkozzon.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Mishima, Aesthetic Terrorist: An Intellectual Portrait

Könyv tartalma:

Yukio Mishima (1925-1970) fél évszázaddal sokkoló szamuráj stílusú öngyilkossága után is mélyen vitatott személyiség. Bár írásai és élettörténete továbbra is lenyűgözi az olvasókat szerte a világon, a tudósok gyakran megvetik Mishimát, mert komolytalan figurának tartják, akinek művei nem fejeznek ki többet, mint saját morbid személyiségét.

A Mishima, Aesthetic Terrorist című könyvében Andrew Rankin ezt a felfogást próbálja megkérdőjelezni, bemutatva Mishima munkásságának és gondolkodásának intelligenciáját és komolyságát. A könyv minden egyes fejezete egy-egy központi gondolatot vizsgál, amelyet Mishima írásaiban fejt ki: az élet mint művészet, a szépség mint gonosz, a kultúra mint mítosz, az erotika mint transzgresszió, a művész mint tragikus hős, a nárcizmus mint halálvágy. A könyv a főbb szépirodalmi művek, például Az aranypavilon temploma és a Hazafiság friss olvasatai mellett bemutatja a kevésbé ismert műveket különböző műfajokban. Különös hangsúlyt kapnak Mishima esszéi, amelyek Mishima legzseniálisabb írásai közül néhányat tartalmaznak. Mishimát olyan problémák foglalkoztatják, mint a bizonyosságok és abszolút értékek elvesztése, amely a modernitást jellemzi, valamint az erős identitások hanyatlása a növekvő uniformizálódás és globalizáció világában. Kultúrkritikájában Mishima szenvedélyesen védelmezi a szólásszabadságot, és a tekintélyelvűség és a cenzúra minden formája ellen lép fel.

Rankin Mishima művészeti projektjét, egészen látványos haláláig, beleértve annak bekövetkeztét is, egyetlen, folyamatos lírai alkotásként, egy több médiumban kibontakozó, agresszív performanszművészeti alkotásként értelmezi. Lázadó energiái ellenére Mishima munkásságát a vég érzése hatja át - a művészet vége, az erotika vége, a kultúra vége, a világ vége -, és egy olyan dekadens esztétika irányítja, amely szerint a szép dolgok a pusztulásuk küszöbén sugározzák a legintenzívebb szépségüket. A művelt és tekintélyes, ugyanakkor világos, közérthető prózában megírt Mishima, az esztétikai terrorista alapvető olvasmány mindazok számára, akik mélyebben meg akarják érteni ezt a radikális és provokatív figurát.