Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Hector Berlioz 1848 márciusában Londonból döntött úgy, hogy megkezdi Mmoires című művének megírását. Még nem volt negyvenöt éves.
Még huszonegy éve volt hátra, de azon kívül, hogy nem tudott róla, és bár egészsége gyötörte, semmi sem késztette arra a gondolatra, hogy napjai meg vannak számlálva. Miért érzi szükségét annak, hogy visszatekintsen az életére, hogy számot adjon róla az utókornak? A szakítás vagy az önbizalomvesztés megérzése? Nosztalgia a londoni száműzetésben lévő szülőföldje iránt, a megélhetés szükségessége? Mindezek a zavaros okok hozzájárulnak a fáradtság érzéséhez, de meghatározzák a tudatosság ébredését is, egy mű és egy személy megerősítését a közelgő eltűnés láttán. A La Damnation de Faust 1846 decemberében az Opra-Comique színpadra állításának kudarca volt talán az első jele ennek a kockázatnak.
Nem annyira azért, mert a vállalkozás tönkretette őt, hanem mert a párizsi művelt közönség közömbösnek bizonyult. Hugo Burgóék bukása már 1843-ban hasonló hanyatlás jeleit mutatta.
A Les Mmoires színrevitele tehát olyan történelmi változást jelentett, amely kikristályosította a nosztalgia és a meg nem értés régóta fennálló fogalmait. A romantika heroikus és költői képének megteremtésének ideje 1830-ban az irodalmi műfaj megválasztásában materializálódott.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)