Modern zene és utána

Olvasói vélemények

A könyv az 1945 utáni zene mélyreható elemzését nyújtja, számos zeneszerzőt és irányzatot érintve, a modern klasszikus zenére összpontosítva. Megfontolt és objektív megközelítéséről ismert, így értékes forrás a képzett zenészek és a klasszikus zene általános rajongói számára egyaránt. Néhány olvasó sűrűnek és kihívásnak találta az írást, de összességében a könyv mélysége és ösztönző tartalma miatt erősen ajánlott.

Alapos elemzés és betekintés a modern zeneszerzőkbe, objektív hangsúly a technikai újításokra, széleskörű áttekintés, amely jelentős zeneszerzőkre terjed ki, felfedezésre és gondolkodásra ösztönöz, megvásárlásakor kitűnő állapotban.

Az olvasás sűrű és nehezen követhető lehet, az angolul nem beszélők számára a fordítások hiánya, a szállítási feltételeket néhány felhasználó rossznak minősítette.

(13 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Modern Music and After

Könyv tartalma:

Paul Griffiths áttekintése több mint három évtizeden át a második világháború óta a zene meghatározó tanulmánya maradt; ez a teljesen átdolgozott és frissített kiadás újra a korunk zenéjének kiemelkedő bevezetőjévé teszi a Modern Music and After című könyvet. A háború zavarai és az azt követő béke küzdelmei tükröződtek a korszak zenéjében: Pierre Boulez kompozíciós technikájának radikális reformjában és John Cage zen-zene-fejlesztésében; Milton Babbitt soros rendszerrel való leszámolásában és Dmitrij Sosztakovics felkavaró szimfóniáiban; Karlheinz Stockhausen elektronikus zenei fejlesztésében és Luigi Nono egyetemes emberi törekvésében, Iannisz Xenakisznak a zenéről mint hangzó matematikáról alkotott felfogásában és Luciano Berio nyelvként való szemléletében. E zeneszerzők és kortársaik kezdeményezései olyan távlatokat nyitottak meg, amelyek kibontakozása azóta sem állt meg.

A zenei gondolkodásnak ez az 1945 óta tartó folyamatos bővülése nem hagyott nekünk egyetlen zenetörténetet; Griffiths tanulmánya ennek megfelelően több különböző utat követ, megmutatva, hogyan és miért találkoznak és térnek el egymástól. A Modern Music and After új kiadása nemcsak az előző kiadás óta eltelt tizenöt év zenéjét tárgyalja, hanem a huszadik század második fele iránti tudományos érdeklődés közelmúltbeli robbanását is. A könyv különösen kibővült, hogy tartalmazza az 1980-as és 1990-es évek zeneszerzői által a modernizmus holtpontjára adott válaszok sokféleségét. Griffiths ezután a huszonegyedik századba helyezi át a könyvet, amikor olyan nagy hatású zeneszerzőket vizsgál, mint Helmut Lachenmann és Salvatore Sciarrino.

A Modern zene és utána harmadik kiadása széleskörűsége, részletgazdagsága, valamint jellegzetes szellemessége és tisztasága miatt kötelező olvasmány a hallgatók és az érdeklődő hallgatók számára.