Értékelés:
A könyv részletesen vizsgálja a brit hadsereg taktikai fejlődését Északnyugat-Európában 1944-45-ben, különös tekintettel a Montgomery vezetésével kialakított kombinált fegyveres doktrína fejlődésére. Bár a könyv alapos kutatást és elemzést nyújt, egyes olvasók szerint tudományos stílusa és szűk fókusza korlátozó, és azt sugallja, hogy hiányzik belőle az átfogó kritikai szemlélet.
Előnyök:⬤ Jól kutatott és alaposan megvizsgál egy összetett témát.
⬤ Betekintést nyújt a katonai taktika fejlődésébe és a kombinált fegyveres műveletek kialakulásába.
⬤ Rávilágít a különböző parancsnokok szerepére és a taktikák kiigazítására vonatkozó megközelítéseikre.
⬤ Hasznos hozzájárulást nyújt a második világháború hadtörténetével foglalkozó tudományos irodalomhoz.
⬤ A sűrű, tudományos stílusú írásmód nem biztos, hogy az általános olvasóknak tetszeni fog.
⬤ Korlátozott terjedelem, elsősorban a harckocsik és a gyalogság kapcsolatára összpontosít, míg a tüzérséget és a légi erőt elhanyagolja.
⬤ Hiányzik a brit hadsereg teljesítményének és a taktikai fejlődés ütemének szélesebb körű kritikai elemzése.
⬤ Egyes olvasók szerint nem kielégítő és megerősíti a hadsereg küzdelmeit a hatékony stratégiai fejlesztés terén.
(4 olvasói vélemény alapján)
Monty'S Functional Doctrine - Combined Arms Doctrine in British 21st Army Group in Northwest Europe, 1944-45
Ez a könyv új nézőpontok és új bizonyítékok kombinációját felhasználva mutatja be annak újraértelmezését, hogy a 21. hadseregcsoport 1944 végére hogyan alakított ki egy sikeres kombinált fegyverzeti doktrínát, és hogyan hajtotta végre azt 1945 elején. Történészeknek, hivatásos katonáknak és a hadtörténelem iránt érdeklődőknek érdemes elolvasniuk ezt a könyvet, amely hozzájárul Nagy-Britannia harcoló erőinek radikális újraértékeléséhez a második világháború utolsó éveiben, annak feltárásával, hogy a 21. hadseregcsoport miért volt képes 1944-45-ben integrálni páncélosai és gyalogsága műveleteit.
Az eredmény kialakulásának megértéséhez kulcsfontosságú annak megértése, hogy a két folyamat, a harc és a doktrína megalkotása hogyan kapcsolódott egymáshoz. Ehhez egyszerre van szükség a parancsnokságra való hagyományos összpontosításra, valamint Montgomery és a parancsnokok egy jelentős csoportjának szinteken átívelő vizsgálatára. Fontos kérdés, hogy a harcászati fegyverek eme integrációja (a műveleti harcképességre vonatkozó útmutató) rendelkezett-e valamilyen közös doktrína alapjával vagy sem. Ezzel párhuzamosan ez a munka új megvilágításba helyezi azt, hogy miként jött létre ez a doktrína. A harmadik, egymással összefüggő hozzájárulás annak megválaszolása, hogy Montgomery hogyan parancsolt, és hogy a doktrínát kikényszerítették-e, vagy létrehozták-e, és ha igen, milyen mértékben. Továbbá azt vizsgálja, hogy a „pezsgő” parancsnokok egy csoportja hogyan kapcsolódott egymáshoz, és hogy ezeknek a kapcsolatoknak milyen hatása volt egy működőképes doktrína kialakítására.
A könyv eredeti módon járul hozzá a Montgomery északnyugat-európai parancsnoki stílusáról és annak következményeiről szóló vitához, és ezt összekapcsolja elképzelései gyökereinek felkutatásával és kibogozásával, valamint a brit hadsereg németek elleni végső hadjáratának doktrínájának kialakításában játszott szerepével. A szerző különösen képes arra, ami a korábbi szerzőknek nem sikerült: megmagyarázza, hogyan alakult ki a doktrína, és különösen azt, hogy ki volt felelős a döntő fontosságú első tervezetek kidolgozásáért, valamint Montgomery szerepét annak felülvizsgálatában, kodifikálásában és terjesztésében.
