Értékelés:

A könyv a brit hadsereg páncélosokkal kapcsolatos harcászati eljárásainak fejlesztését vizsgálja a második világháború alatt, különösen 1944 és 1945 között. Bár értékes betekintést nyújt a fejlődő katonai doktrínába, az írás nem minden olvasót fog megragadni, és vannak a mélységével és fókuszával kapcsolatos kérdések.
Előnyök:A könyv alaposan kutatott, és részletes betekintést nyújt a brit hadsereg harci taktikával és doktrínával kapcsolatos kihívásaiba és alkalmazkodásaiba. Kiemeli az egyes parancsnokok szerepét a fejlődő stratégiákban, és olyan történelmi kontextust kínál, amely gazdagíthatja a tudományos vitákat. A hadjáratokat ismerők számára hasznos kiegészítésként szolgál a meglévő szakirodalomhoz.
Hátrányok:Az írói stílus a leírások szerint mesterkélt és esetlen, ami nem minden olvasó számára lehet vonzó. A könyv állítólag túlságosan szűken összpontosít a harckocsi- és gyalogsági szerepek fejlődésére, és elhanyagolja az olyan tágabb szempontokat, mint a tüzérség és a légierő integrációja. Egyes kritikusok szerint hiányzik a kritikai szemlélet, és nem elemzi megfelelően a brit hadsereg késlekedését a hatékony kombinált fegyverek doktrínájának kidolgozásában, amit a korábbi csaták német taktikáihoz képest gyengeségnek tartanak.
(4 olvasói vélemény alapján)
Monty'S Functional Doctrine - Combined Arms Doctrine in British 21st Army Group in Northwest Europe, 1944-45
Ez a könyv új nézőpontok és új bizonyítékok kombinációját felhasználva mutatja be annak újraértelmezését, hogy a 21. hadseregcsoport 1944 végére hogyan alakított ki egy sikeres kombinált fegyverzeti doktrínát, és hogyan hajtotta végre azt 1945 elején. Történészeknek, hivatásos katonáknak és a hadtörténelem iránt érdeklődőknek érdemes elolvasniuk ezt a könyvet, amely hozzájárul Nagy-Britannia harcoló erőinek radikális újraértékeléséhez a második világháború utolsó éveiben, annak feltárásával, hogy a 21. hadseregcsoport miért volt képes 1944-45-ben integrálni páncélosai és gyalogsága műveleteit.
Az eredmény kialakulásának megértéséhez kulcsfontosságú annak megértése, hogy a két folyamat, a harc és a doktrína megalkotása hogyan kapcsolódott egymáshoz. Ehhez egyszerre van szükség a parancsnokságra való hagyományos összpontosításra, valamint Montgomery és a parancsnokok egy jelentős csoportjának szinteken átívelő vizsgálatára. Fontos kérdés, hogy a harcászati fegyverek eme integrációja (a műveleti harcképességre vonatkozó útmutató) rendelkezett-e valamilyen közös doktrína alapjával vagy sem. Ezzel párhuzamosan ez a munka új megvilágításba helyezi azt, hogy miként jött létre ez a doktrína. A harmadik, egymással összefüggő hozzájárulás annak megválaszolása, hogy Montgomery hogyan parancsolt, és hogy a doktrínát kikényszerítették-e, vagy létrehozták-e, és ha igen, milyen mértékben. Továbbá azt vizsgálja, hogy a "pezsgő" parancsnokok egy csoportja hogyan kapcsolódott egymáshoz, és hogy ezeknek a kapcsolatoknak milyen hatása volt egy működőképes doktrína kialakítására.
A könyv eredeti módon járul hozzá a Montgomery északnyugat-európai parancsnoki stílusáról és annak következményeiről szóló vitához, és ezt összekapcsolja elképzelései gyökereinek felkutatásával és kibogozásával, valamint a brit hadsereg németek elleni végső hadjáratához szükséges doktrína kialakításában játszott szerepével. A szerző különösen képes arra, ami a korábbi szerzőknek nem sikerült: megmagyarázza, hogyan alakult ki a doktrína, és különösen azt, hogy ki volt felelős a döntő fontosságú első tervezetek kidolgozásáért, valamint Montgomery szerepét annak felülvizsgálatában, kodifikálásában és terjesztésében.