
Now Calls Me Daughter
A Most már lányomnak hív Christine Jones zseniálisan ellaposítja az időt, hogy sirassa szeretett édesanyja Alzheimer-kórját, és hogy ünnepelje a Most már anyát. Ezek a versek a hétköznapok mellékfolyóit követik nyomon, hogy fájdalmasan szürreálisabbá váljanak.
A halászmacskák vadságával lüktetnek. És igen, ezek a versek elgondolkodtatnak bennünket arról a térről, amit időnek nevezünk, hogy mindannyian lehetünk az a fiú, aki „apálykor rátalál”. Belépni ezekbe a versekbe annyit jelent, mint közelebb fogni magunkhoz azt a családtagot, aki „fekete templomi cipőjében hazafelé készül utazni”.
Ezek a versek tudják, hogy nem tudják „feldönteni az öregedés cinterét”, miközben azt a nagyszerű munkát végzik, hogy „éberek maradnak a váltakozásra, hogyan rögzíti magát a fény.”. - Eileen Cleary, a 2 a.
m. with Keats szerzője.