Értékelés:
Jeremy Hespeler-Boultbee „Mrs Queen's Chump” című memoárja egy kanadai katona 1950-es évekbeli angliai és kenyai élményeiről szól, amelyek a Mau Mau felkelés idején, a Mau Mau felkelés idején történtek. A mű ötvözi az útleírás, a személyes reflexió és a brit birodalom kritikájának elemeit. A szerző ügyesen ragadja meg a korszak összetettségét, és őszintén ábrázolja a konfliktusokat, ami jelentős történelmi elbeszéléssé teszi a művet.
Előnyök:A könyvet dicsérik briliáns írása, gazdag leírásai és a Brit Birodalom és a Mau Mau konfliktus egyedülálló szemlélete miatt. Az olvasók nagyra értékelik a szerző azon képességét, hogy a humort mély meglátásokkal vegyíti, valamint azt, hogy a memoár őszintén ábrázolja a bonyolult személyes és politikai kapcsolatokat. Sokan inspirálónak és elgondolkodtatónak találják, ami értékes történelmi és személyes elbeszéléssé teszi.
Hátrányok:Egyes olvasók az emlékirat bizonyos részeit fájdalmasnak vagy kihívásnak találhatják, mivel a gyarmatosítás kemény valóságát és a faji kapcsolatok összetettségét tárja fel. Emellett az imperializmus mély kritikája nem biztos, hogy minden közönséggel meg fog szólalni.
(5 olvasói vélemény alapján)
Mrs. Queen's Chump: IDI Amin, the Mau Mau, Communists, and Other Silly Follies of the British Empire - A Military Memoir
A Mrs. Queen's Chump egy fiatalember katonai emlékiratai, aki az internátus elhagyása után naivan beletörődve egy "kalandos" időszakba, hamarosan belekeveredett a leigázott népek gyötrelmeibe, akiket az összeomló Brit Birodalom zűrzavara fogott el, és akik méltóságuk és jogos emberi szabadságuk helyreállítását követelték. Magára hagyva, hogy a lehető legjobban kezelje a saját fiúból férfivá válását - valamivel azelőtt, hogy a PTSD felismerhetővé vált volna -, rájött, hogy született kanadai állampolgárként könnyen elkerülhette volna a brit hadseregben való szolgálatot - de elkötelezte magát, így nyitott szemmel lépett be, és éles szemű megfigyelővé vált.
A szerző hol vicces, hol ijesztő, de valahogy mégis az ártatlanság elvesztését mindig megrázó szomorúsággal átszőtt történetekben mesél a kenyai és a maláj dzsungelben harcoló gyalogsági tisztként szerzett élményeiről. Ezek egy másik kor eseményei, mégis kísértetiesen maiak - katonák, akiket a világ távoli sarkaiba küldenek, hogy biztosítsák a kemény és ambiciózus gyarmatosítók kiváltságait, akik maguk is a birodalom bajnokai (nem számít, hogy kinek), akik teljes jogosultságot éreznek mind az emberek, mind az erőforrások felett. Hívják fel a csapatokat.
Az egyértelmű veszélyek ellenére, a fényes szemű és agymosott brit fiatalok ezrei, akiknek legyőzhetetlen apukái nemrég még Hitlert győzték le, az 1940-es évek végén és az 1950-es években már lelkesen tették a dolgukat, hogy külföldre menjenek, és "kipróbálják" a birodalom irányítását. Elindultak egy olyan világba, amelyről azt hitték, hogy egy fényes naplemente, amelyet még ki kell fényesíteni, de valójában káprázatos volt a maga őrültségében. A végére katonai súlyuk és erejük elégtelennek bizonyult ahhoz, hogy a "nyugtalan bennszülöttek" millióinak haragját csillapítsák - vagy hogy elfojtják az olyanok őrjöngését, mint Idi Amin.
A kezdeti betegség a birodalmi rövidlátás volt. Rövid időn belül, akárcsak Kurtz a Sötétség szívében, azok, akik azért jöttek, hogy rendet teremtsenek, maguk is beleestek egy Idi-szerű demenciába, amely térdre kényszerítette az egész nyomorult birodalmat.
A szerzőről:
A kanadai Vancouverben született Jeremy Hespeler-Boultbee Ausztráliában kezdte az iskolát, majd az Egyesült Államokban és Kanadában folytatta tanulmányait, és Nagy-Britanniában érettségizett - ez utóbbiból adódott az ezen oldalakon leírt katonai szolgálat. Fiatal és éleslátó tisztként, akinek nézetei gyakran ellentétesek voltak felettesei nézeteivel, egyedülálló helyzetben volt, hogy megfigyelhesse az összeomló brit birodalmat. Később, a portugáliai Lisszabonban élő újságíróként ismét szemtanúja volt - ezúttal Európa egy másik régi, berögzült rendjének forradalmi felrázásának és bukásának. Hespeler-Boultbee jelentős megbízatásokat teljesített Kanadában, az Egyesült Államokban, Portugáliában és Afrika számos országában. Az írás mellett építészettörténészként a reneszánsz Portugáliára szakosodott. "Otthonának" a Brit Columbia állambeli Victoriát, a portugáliai Barrancost és az etiópiai Bahir Dar-t tekinti.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)