Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv árnyalt kritikát fogalmaz meg a modern tudomány elitizmusával szemben, és az objektivitás újjáépített fogalma mellett száll síkra, amely magában foglalja a multikulturális perspektívákat és az elnyomottak tapasztalatait. Míg egyes olvasók értékelik a feminista és posztkoloniális tudományossággal való kapcsolatát, mások kritizálják Harding érveit, mivel azok szövevényesek és konkrét példák nélkülözik, ami ellentmondásokhoz és nyelvi zűrzavarhoz vezet.
Előnyök:⬤ Éles kritikát fogalmaz meg a neopozitivista elitizmussal szemben, és hozzájárul a feminista és posztkoloniális tudományossághoz.
⬤ Az objektivitás újradefiniált fogalma mellett érvel, amely magában foglalja a különböző perspektívákat.
⬤ Rávilágít a modern tudomány multikulturális gyökereire, és megkérdőjelezi a tudományos mítoszokat.
⬤ Értékes meglátásokat kínál a feminista és posztkoloniális tudósok számára.
Hátrányok:⬤ Egyes érvek irrelevánsnak vagy példákkal gyengén alátámasztottnak tűnnek.
⬤ A szerző írói stílusa kritikák szerint bonyolult és túlságosan összetett, ami megnehezíti az érvelés követését.
⬤ A szövegben található ellentmondások zavart okoznak és akadályozzák az érthetőséget.
⬤ Hiányzik a nem nyugati tudásrendszerek részletes tárgyalása.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Is Science Multicultural?: Postcolonialisms, Feminisms, and Epistemologies
Könyv tartalma:
A Tudomány multikulturális? című könyv azt vizsgálja, hogy mit tanulhatnak egymástól az európai/amerikai, feminista és posztkoloniális tudomány- és technológiatanulmányok elmúlt három évtizedének eredményei. Sandra Harding bemutatja és megvitatja a posztkoloniális tudománytudományi tanulmányok egy sorát, és azok következményeit az "északi" tudományra nézve.
Mindhárom tudománytudományi törzs a második világháború utáni tudományos és technológiai projektek kontextusában fejlődött ki. Bemutatják, hogy a különböző csoportok számára hogyan jelentenek különböző dolgokat a technotudományos projektek. A Nyugat kultúrája által tulajdonított jelentés nem feltétlenül osztja, vagy szögesen ellentétes lehet a világ más részein élő kultúrákban.
Abban azonban mindannyian egyetértenek, hogy a tudományos projektek - beleértve a modern tudományt is - "helyi tudásrendszerek". Azok az érdekek és diszkurzív erőforrások, amelyeket a különböző tudománytudományok csoportjai a projektjeikhez hoznak, és azok a módok, ahogyan a magukfajta tudománytudományok előállítását megszervezik, szintén jellegzetesen kulturálisan-lokálisak.
Miközben projektjeik akaratlanul is konvergálhatnak, alapvető vonatkozásokban ellentétesek is. Hogyan lehet a tudásnak ez az elkerülhetetlen kulturális helyhez kötöttsége egyszerre felbecsülhetetlen értékű erőforrás és a természetről való tudás fejlődésének korlátja? Milyen sajátos forrásokat kínálnak a feminista és posztkoloniális tudományelméletek a modern tudomány történetéről való gondolkodásban; a "tudományos" hagyományok sokféleségéről a nem európai és az európai kultúrákban egyaránt; valamint arról, hogy milyen irányokat vehetnének a kevésbé androcentrikus és eurocentrikus tudományos projektek? Hogyan lehetne a modern tudományok projektjeit szorosabban összekapcsolni a kortárs életben oly széles körben hangoztatott demokráciapárti vágyakkal? A posztstrukturalista és hagyományos ismeretelméleti forrásokat gondosan egyensúlyba hozó tanulmány azzal zárul, hogy a második világháború utáni világban kialakult új felfogások fényében új irányokat javasol az objektivitásról, a módszerről és a reflexivitásról való gondolkodásra.
