Nagy amerikai szerencsejáték: Az elrettentés elmélete és gyakorlata a hidegháborútól a XXI. századig

Olvasói vélemények

A könyv a nukleáris elrettentés mélyreható történetét mutatja be, különösen a hidegháború idején, a pontosabb perspektíva érdekében feloldott titkosítású dokumentumokat használva. Tárgyalja a nukleáris fenyegetések változó helyzetét egy olyan világban, amelyben több szereplő van, köztük nem állami szereplők is. Bár a könyv sűrű és nem különösebben szórakoztató, értékesnek tekinthető azok számára, akik a nukleáris kérdések megértésébe fektetnek.

Éleslátó történelmi elemzés, feloldott titkosítású dokumentumok felhasználása, releváns a modern nukleáris fenyegetések szempontjából, hasznos az elrettentéssel foglalkozó szakemberek számára.

Nem szórakoztató olvasmány, az alkalmi olvasók számára túl sűrű lehet, a nagyközönség számára nem széles körben vonzó.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Great American Gamble: Deterrence Theory and Practice from the Cold War to the Twenty-First Century

Könyv tartalma:

A The Great American Gamble című könyv az amerikai elrettentéselmélet, a stratégiai erők, a nukleáris fegyverek és a politika múltját, jelenét és várható jövőjét vizsgálja. Részletes magyarázatot ad az elrettentés elméletének egymással versengő iskoláiról, amelyek az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején alakultak ki.

Korábban titkosított dokumentumok széles körű áttekintése alapján bemutatja, hogy az amerikai kormány politikája hogyan és miért ragaszkodott az elrettentés elmélete által meghatározott irányelvekhez, amelyeket a köznyelvben "a terror egyensúlyának" neveznek. Dr. Payne bemutatja azokat a feltételezéseket, ítéleteket és reményeket, amelyek az egymást követő republikánus és demokrata kormányok amerikai döntéshozóit erre a döntésre vezették.

A terrorizmus egyensúlyának hivatalos politikaként való elfogadását a hidegháború alatt mind a demokrata, mind a republikánus kormányok alatt alkalmanként megkérdőjelezték, de az amerikai stratégiai politikák alapjaként továbbra is fennmaradt. A legtöbb amerikai úgy vélte, hogy megvédik őket, de az amerikai kormány döntései azon a meggyőződésen alapultak, ahogy Henry Kissinger megjegyezte, hogy "a sebezhetőség hozzájárult a békéhez, a sebezhetetlenség pedig a háborúhoz".

A jövőre nézve a kulcskérdés az, hogy a hidegháborús akadémiai elrettentéselmélet alaptételei mennyiben nyújtanak hasznos útmutatást a kortárs stratégiai politika számára a mai fenyegetések és feltételek mellett? Az itt kínált következtetés az, hogy az ismert hidegháborús irányelvek nyilvánvalóan meggondolatlan alapot jelentenek az amerikai politika számára. Sok minden, amit a hidegháború idején az elrettentésről tudni véltünk, most úgy tűnik, hogy inkább múló remény volt, mint bölcsesség.