Értékelés:
A kritikák kritikus szemszögből vizsgálják a könyvben a nagylelkűséget a vezetésben. Az első recenzens csalódottságát fejezi ki a szerzőnek a fogalom vélt félreértése miatt, és kritizálja az ideológiailag vezérelt narratívát. A második kritikus szerint a könyv elgondolkodtatóan tárgyalja a vezetés és a nagylelkűség természetét, és összetett kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy ezek a tulajdonságok hogyan nyilvánulnak meg a történelmi személyiségekben, és milyen lehetséges erkölcsi kétértelműségeket rejtenek magukban.
Előnyök:A könyv fontos kérdéseket vet fel a vezetéssel és a nagylelkűséggel kapcsolatban, és arra készteti az olvasót, hogy elgondolkodjon azon, milyen tulajdonságok határozzák meg a nagy vezetőket. Vizsgálja a történelmi személyiségeket és a tetteikhez kapcsolódó erkölcsi dilemmákat, amelyek mélyreható vitákhoz vezethetnek az erény és a társadalom természetéről.
Hátrányok:Az írói stílus és a szerző nézőpontja zavarosnak vagy ideologikusnak tűnhet, ami zavart és nézeteltérést okozhat az olvasók körében. Egyes kritikusok bírálják a szerző nagylelkűségről alkotott felfogását, azt sugallva, hogy nem tiszteli az alternatív nézőpontokat, és hajlamos a dogmatizmusra.
(2 olvasói vélemény alapján)
Magnanimity and Statesmanship
A Magnanimity and Statesmanship című kötet az arisztotelészi magnanimitás (vagy lélek nagysága) erényéről, valamint annak a politikai filozófia történetéhez és az államférfiúság művészetéhez való viszonyáról szóló tanulmányok gyűjteménye.
Arisztotelész beszámolója a „nagylelkű emberről” kissé idegennek tűnhet a modern demokrácia érzékenységétől. Végül is van egy inegalitárius elem a nagy lelkű embernek az erkölcsi kiválóságába vetett bizalmában, és így abban, hogy méltó a közhivatalok betöltésére.
Mindazonáltal még a modern demokratikus gondolkodók is elismerik, hogy a demokráciának - legalábbis fejlődésének bizonyos kritikus szakaszaiban - olyan politikai vezetőkre van szüksége, akik erényben és bölcsességben messze felülmúlják polgártársaikat. Ez a könyv tehát a nagylelkűség útját követi nyomon a politikai filozófia történetében, és egyes államférfiakat vizsgál meg ennek az erénynek a fényében, mindezt a következő kérdések megválaszolása céljából: Mi a nagylelkűség, és milyen kapcsolatban áll a politikai élettel? Összeegyeztethető-e a nagylelkűség a kereszténységgel, illetve az egyenlőség iránti modern elkötelezettséggel? Szüksége van-e még a modernitásnak egy ilyen erényre? Virágozhat-e a nagylelkűség a modern körülmények között? Vannak-e példák olyan politikai vezetőkre, akiknek az élete példamutatóan mutatja ezt az erényt, és akiknek a politikai magatartásának tanulmányozása elmélyítheti a megértését?
