Értékelés:
David Bordwell könyvét a filmművészet kognitív tanulmányainak megértése szempontjából jelentős forrásként üdvözölték, amely mély betekintést nyújt és új gondolkodásmódot kínál a filmes narratívákról. Bár sok olvasó sűrűnek és igényesnek találja, ami a hozzáférhetőségét illetően vegyes tapasztalatokhoz vezet, a filmkészítők és kritikusok számára értékes referenciaként ismerik el.
Előnyök:⬤ mély betekintést nyújt a filmművészet kognitív tanulmányaiba
⬤ referenciaeszközként és inspirációként szolgál a filmkészítők és kritikusok számára
⬤ értékes szókincset és fogalmakat mutat be a filmek megvitatásához
⬤ különböző filmes narratívák és módok alapos elemzését tartalmazza.
⬤ Egyes olvasók száraznak és unalmasnak tartják
⬤ nagyon sűrű és nehezen befogadható
⬤ előismereteket igényel, ami nem biztos, hogy mindenki számára megfelelő
⬤ túlságosan agyonagyaltnak és igényesnek érezhető, ami potenciális zavart okozhat.
(7 olvasói vélemény alapján)
Narration in the Fiction Film
A legtöbb film mesél, de mit jelent ez? Hogyan késztetnek minket a mozgóképek arra, hogy felépítsük azt, amit mindannyian történetnek nevezünk? Ebben a tanulmányban David Bordwell az első átfogó beszámolót nyújtja arról, hogy a filmek hogyan használják a narratív ábrázolás alapvető elveit, a filmes médium egyedi jellemzőit és a különböző történetmesélési mintákat a fiktív narratívák felépítéséhez. Az eredmény egy úttörő, messzemenő munka, amely meg fogja változtatni a narratív filmről alkotott képünket, és amelyet minden komoly filmtudós, -hallgató és -rajongó örömmel fogad.
Bordwell a narráció általános megközelítéseinek áttekintésével kezdi tanulmányát. Egyes elméletek - különösen az orosz formalisták esztétikai elmélete és a kognitív pszichológia azon elképzelése alapján, hogy a néző hogyan járul hozzá a narratív megértés folyamatához - meglátásaira támaszkodva megfogalmazza a narráció új, a fikciós filmre egyedülállóan alkalmazható fogalmát. Bordwell szerint a filmek olyan mintarendszerek, amelyek a narratív konvenciókban jártas nézőket egy történet megkonstruálására késztetik. Mivel a mozi olyan médium, amelyben az idő és a hely is szerepet játszik, azt vizsgálja, hogy ezek a tényezők hogyan befolyásolják a filmes narráció konkrét folyamatát, és hogyan segítik a nézők történetmegértését.
Ha a történetalkotás konvenciói médiumról médiumra nagyon eltérőek, akkor történelmileg is változnak. Bordwell szerint a filmes narráció domináns módozatai különböző korszakokban hallgatólagos konvenciókat biztosítottak a filmkészítők és a közönség számára. Négy ilyen módot jellemez: a klasszikus hollywoodi mozit, az európai „művészfilmet”, a szovjet történelmi materialista filmet és a parametrikus narrációt, és mindegyiknek a történetét és sajátos stratégiáit vizsgálja.
Végső soron azonban Bordwell többet nyújt absztrakt elméletnél. Bemutatva, hogy a narrációról alkotott koncepciója hogyan segíthet egyes filmek és filmkészítők kritikai elemzésében, olyan filmeket tárgyal, mint a „Pénteki lány”, a „Nagy alvás”, a „Hátsó ablak” és a „La Guerre est Finie”. Jean-Luc Goddard rendezőben Bordwell különösen sokatmondó hivatkozási pontot talál; a francia filmjei szerinte abból nyerik különleges nehézségüket és varázsukat, hogy parodizálják, keverik és felforgatják azokat a narratív konvenciókat, amelyekben a közönség megtanult bízni.
