Neandervölgyiek Platón barlangjában - A kulturális evolúció relativista megközelítése

Olvasói vélemények

George F. Steiner „Neander-völgyiek Platón barlangjában” című könyve a kulturális evolúciót vizsgálja, kiemelve az emberi alkalmazkodás jelentős eltolódását a biológiai hatásoktól a kulturális hatások felé az elmúlt 60 000 év során. Ennek az eltolódásnak a következményeit különböző szemüvegen keresztül tárgyalja, beleértve az anatómiai, viselkedési és kognitív modernitást, és hangsúlyozza a neoténia és a kulturális fülkék fontosságát az emberi fejlődésben.

A könyv átfogó, jól kutatott, és újszerű perspektívát mutat be a kulturális evolúcióról. Különösen értékes az antropológiában és a kapcsolódó területeken dolgozó szakemberek számára, mivel mélységet és áttekinthetőséget nyújt. Az olvasók nagyra értékelik kihívást jelentő tartalmát, valamint azt, ahogyan a kulturális és biológiai kölcsönhatásokról való kritikus gondolkodásra ösztönöz.

Megjegyzik, hogy a könyv kihívást jelent és koncentrációt igényel, ami potenciálisan nehézséget jelent az alkalmi olvasók vagy a tudományos terminológiát nem ismerők számára. Összetett jellege elriaszthat néhány olvasót, akik a könnyebben olvasható anyagokat részesítik előnyben.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Neanderthals in Platos Cave - A Relativistic Approach to Cultural Evolution

Könyv tartalma:

A kettős öröklődés elmélete (DIT) elismeri azt a tényt, hogy az elmúlt 50 évezredben a kulturális evolúció jelentős hatást gyakorolt anatómiánkra, viselkedésünkre és megismerésünkre.

Sajnos azzal, hogy a „halmozott kulturális evolúciót” minden kognitívan modern ember „természetes választásának” tekinti, a DIT azt sugallja, hogy a technológiai innováció a haladás mutatója, és hogy az innovációk „rátétje” a kulturális evolúció „céljává” válik. Ez a társadalmi komplexitás bizonyos fokának kialakításával érhető el, amelyben a kulturális modellek elfogult másolása a kulturális átadás technikájává válik.

A kis és elszigetelt populációk ezért „halálra vannak ítélve”, és a „taposómalom-modell” lép életbe, amelyben a demográfiai erő hiánya a társadalmi tanulás és a másolás elvesztését/hűtlenségét eredményezi. Az antropológiai szakirodalom azonban olyan kis és elszigetelt csoportokat dokumentál, amelyek - e „hátrányok” ellenére - bonyolult cserehálózatokat alakítottak ki, amelyek nem.