Neandervölgyiek Platón barlangjában - A kulturális evolúció relativista megközelítése

Olvasói vélemények

A kritikák a „Neandervölgyiek Platón barlangjában” című könyvet a kulturális evolúció úttörő és átfogó vizsgálataként emelik ki, hangsúlyozva az ember biológiai és kulturális változásai közötti kapcsolatot. A könyv paradigmaváltást mutat be az emberi fejlődés megértésében, különösen a neoténia, a kulturális fülkék és a kettős öröklődés elméletének fogalmain keresztül. Tárgyalja a különböző kulturális alkalmazkodást fenntartó történelmi emberi csoportokat, és mélyreható betekintést nyújt e fejlődés következményeibe.

A könyvet dicsérik a kimerítő szakirodalmi áttekintés, az átfogó elemzés és a multidiszciplináris megközelítés miatt, ami a legkülönfélébb területek, köztük az antropológia, az idegtudomány és a régészet számára is értékessé teszi. Megkérdőjelezi a kulturális evolúcióról alkotott hagyományos nézeteket, új paradigmákat és felismeréseket mutat be, különösen a neoténiával és a párhuzamos fejlődési szakaszokkal kapcsolatban. Az írás jól strukturált és élvonalbeli, az olvasók számára mélységet és áttekinthetőséget nyújtó írást jegyeztek meg.

A könyvet sűrűnek és nem könnyű olvasmánynak tartják, koncentrációt és a tudományos terminológia ismeretét igényli, ami egyes olvasókat elriaszthat. Elsősorban akadémikusoknak és a téma iránt komolyan érdeklődőknek ajánlják, ami potenciálisan korlátozza a könyv hozzáférhetőségét az általános közönség számára.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Neanderthals in Platos Cave - A Relativistic Approach to Cultural Evolution

Könyv tartalma:

A kettős öröklődés elmélete (DIT) elismeri azt a tényt, hogy az elmúlt 50 évezredben a kulturális evolúció jelentős hatást gyakorolt anatómiánkra, viselkedésünkre és megismerésünkre.

Sajnos azzal, hogy a „halmozott kulturális evolúciót” minden kognitívan modern ember „természetes választásának” tekinti, a DIT azt sugallja, hogy a technológiai innováció a haladás mutatója, és hogy az innovációk „rátétje” a kulturális evolúció „céljává” válik. Az antropológiai szakirodalom azonban olyan kis és elszigetelt csoportokat dokumentál, amelyek - e „hátrányok” ellenére - bonyolult cserehálózatokat alakítottak ki, amelyek nem feltétlenül támaszkodnak a technológiai innovációra, és csak alacsony demográfiai környezetben működnek.

Nem elég, hogy a DIT-ben a kulturális átadás alapjául szolgáló paraméterek - presztízs, képességek, siker - ismeretlenek, de bizonyos „kiegyenlítő mechanizmusok” biztosítják, hogy ezek a paraméterek megszűnjenek, és így egyetlen kulturális modell sem emelkedhet kiemelkedő helyzetbe. Érdekes módon ezek a szoci.