Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv azt a hipotézist vizsgálja, hogy a 19. századi európai ábrázolások a zongorázó nőkről gyakran szexuális felhangokat hordoznak, különös tekintettel a négykezes zongorázásra. Számos idézetet mutat be e tézis alátámasztására, és arra ösztönzi az olvasót, hogy mérlegelje a különböző zenei kontextusokat. Bár a tartalom lenyűgöző és elgondolkodtató, néhány olvasó kiábrándítónak és nehezen olvashatónak találja a fizikai könyv kis betűméretét és sötét nyomtatását.
Előnyök:Egy merész hipotézis alapos feltárása, számos alátámasztó idézet, lenyűgöző betekintés a négykezes zongorajáték történetébe.
Hátrányok:Nagyon kicsi a nyomtatott szövegméret, az ábrák sötétebbek és kevésbé világosak, mint online, rövid idő után nehezen olvasható.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Four-Handed Monsters: Four-Hand Piano Playing and Nineteenth-Century Culture
Könyv tartalma:
A tizenkilencedik század folyamán a négykezes zongorázás Európa-szerte a jómódú rétegek és a hozzájuk csatlakozni vágyók kedvelt időtöltésévé vált. Nem volt olyan klasszikus zenei kánonmű, amelyet ne zongoraduóra írtak volna, nem volt olyan ház, amely ne engedhette volna meg magának, hogy ne fektessen be ezekbe.
A duettek visszhangzottak a diákszállástól a Buckingham-palotáig, visszhangoztak az iskolákban és a polgári szalonok százezreiben. Mint egyetlen más zenei jelenség sem, képes volt átlépni a nemzeti, társadalmi és gazdasági határokat, összehozta a szegény diákokat a polgárság lányaival, a koronás fejeket a nincstelen virtuózokkal, és a tizenkilencedik század gyakran éppen ezért rendkívül gyanakvóan tekintett rá. A négykezes zongorajátékot gyakran a flörtölés társadalmilag elfogadott módjaként értelmezték, a kezek összevisszaságaként, amely az érintést - gyakran férfiak és nők között - nemcsak elfogadhatóvá, hanem szükségessé is tette.
De ennél sokkal komolyabb dologgá is vált, az otthon központi intézményévé, amely közvetített a belső és a külső, a család és a társadalom, a munka és a szabadidő, a természet és a nevelés között. Az írók, zeneszerzők, zenészek, filozófusok, újságírók, pamfletírók és festők pedig felfigyeltek erre: a kor művészetében, irodalmában és filozófiájában a négykezes játék közös motívumként jelent meg, olyasvalamiként, amely lehetővé tette számukra, hogy az én, a család, a közösség és az állam természetét faggassák.
Az ugyanazon a billentyűzeten fel-alá rohanó négy kézben a tizenkilencedik század elképesztő sok mindent látott, vagy vélt látni. A Négykezes szörnyek nemcsak ennek a gyakorlatnak a történetét meséli el, hanem annak a megdöbbentő sokféle dolognak a történetét is, amit a tizenkilencedik század beleolvasott.
