Nem vérzünk-e mi? A Jon Mote Mystery

Olvasói vélemények

A „Nem vérzünk?” kritikái kiemelik a regény magával ragadó jellemfejlődését és humoros, mégis megrendítő módon az élet, a hit és a speciális szükségletekkel élő személyek tapasztalatainak feltárását. Az olvasók értékelik a rejtély, a társadalmi kommentár és az önvizsgálat keverékét. Néhány kritika azonban az erős cselekmény hiányára és a rejtélyt érintő észrevehető kiszámíthatóságra összpontosít.

⬤ Magával ragadó jellemfejlődés, különösen Jon és Judy esetében.
⬤ A humor összefonódik a mély önvizsgálattal és a társadalmi kommentárokkal.
⬤ Érzelmi rezonancia, amely megnevetteti és megríkatja az olvasót.
⬤ Elgondolkodtató témák a normalitással és a fogyatékossággal kapcsolatban.
⬤ Gazdagon leíró írás, amely megragadja a környezetet.
⬤ Az elbeszélés az élet nagy kérdéseiről és az emberségről való elmélkedésre ösztönöz.

⬤ Néhány olvasó a rejtélyes cselekményt kiszámíthatónak és kevés mélységűnek találta.
⬤ A kritikusok megemlítik, hogy a főhősnő önvizsgálatra törekvő stílusa miatt az elbeszélés néha kuszának tűnhet.
⬤ Egyesek szerint a durva nyelvezetet feleslegesnek tartották.
⬤ Néhányan megjegyezték, hogy bár a könyv lebilincselő, a hagyományos krimi műfajokhoz képest nem mutat olyan izgalmasan.

(28 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Do We Not Bleed?: A Jon Mote Mystery

Könyv tartalma:

Egy fiatal nő meghalt. Egy korlátozottan cselekvőképes férfit vádolnak. Barátai, akik szintén sérültek, megpróbálnak segíteni rajta. Eközben megtanítják Jon Mote-ot egy-két dologra, amit sürgősen meg kell tanulnia.

Jon már nem hall hangokat, de nincs meggyőződve arról, hogy egy csendes univerzum sokkal jobb, mint egy kísérteties. Visszaviszi a nővérét, Judyt a csoportos otthonba, és elvállal ott egy személyzeti állást, amely hat ember társaságába helyezi, akiket - kissé lázadóan - Különlegeseknek nevez.

Jon úgy gondolja, hogy az ő feladata az, hogy megtanítsa ezeket az embereket az alapvető életvezetési ismeretekre, mint például az időszámítás, a visszajáró beváltása és a buszozás. A világ azt mondja, hogy sajnálni kell őket, sőt, talán még ki is kell őket iktatni. Legjobb esetben gondoskodni róluk. De rájön, hogy Judy, Ralph, Bonita, Jimmy, Billy, az Égboltőr és J. P. rendelkeznek valamivel, amire neki és a világnak nagy szüksége van.

A vádlott, J. P., egy szelíd ember, aki nem tudja megmondani az időt vagy a hőmérsékletet, de azt akarja, hogy boldog legyen. Vajon ő is gyilkos? A bürokrácia úgy ítéli meg, hogy igen, és a bűnözői elmebetegek intézetébe küldi. Barátai tudják, hogy ha nem hozzák vissza, elsorvad és meghal.

Közben Jonnak is megvannak a maga problémái. Nem annyira a szétesés, mint inkább a normalitás - a hétköznapok értelmetlensége - fenyegeti. Életben van, de jelentéktelen.

Miközben keres valamit, amivel betöltheti az űrt és megmentheti ügyfelét és barátját, Jon váratlanul újra kapcsolatba kerül elhidegült feleségével, Zillah-val, és nyugtalanító találkozásba keveredik egy szokatlan apácával, aki olyan látásmódot mutat be neki, amely zavarba hozza és kíváncsivá teszi.